 Jókai Anna életműve az átlagemberek és az elhivatottak külső-belső problémáit tárja föl a teljesség igényével. Nevezték már spirituális realistának, a modern lelkiségi irodalom spiritus rectorának, a Hamvas Béla, Várkonyi Nándor, Kodolányi János nevével fémjelzett tradicionalista triász méltó szellemi örökösének, de a modern, huszadik-huszonegyedik századi magyar élet ralista bemutatása szervesen összekapcsolja őt azokkal a hagyományokkal is, amelyeket Móricz Zsigmond teremtett meg. Az írónő holnap, november 24-én ünnepli hetvenötödik születésnapját.
Eddigi, folyamatosan gyarapodó életművéről elmondhatjuk, hogy tematikai szempontból enciklopédikus igénnyel dolgozta föl a huszadik-huszonegyedik század értelmiségi létezésének minden szegmensét, s az átalegmberélet pokoli bugyrairól is teljes képet nyújt. Vádiratokat ír az átmeneti kor falára, amely nem becsüli sem a művészeit, sem a kreatív értelmiség élvonalát, még kevésbé a tehetséges, tisztességes, a kötelességét becsületesen teljesítő átlagértelmiséget. S azzal is szembenéz, hogy a rendszerváltozás egyik legnagyobb csalódása éppen abban ragadható meg, hogy ebben a tekintetben semmi sem változik.
Legújabb, összműfaji szintézist és gondolati, metafizikai összegzést megvalósító abszurd antiregénye, a Godot megjött kapcsolódik is a korábbiakhoz, ugyanakkor új fejezetet is nyit Jókai Anna életműve az átlagemberek és az elhivatottak külső-belső problémáit tárja föl a teljesség igényével. Nevezték már spirituális realistának, a modern lelkiségi irodalom spiritus rectorának, a Hamvas Béla, Várkonyi Nándor, Kodolányi János nevével fémjelzett tradicionalista triász méltó szellemi örökösének, de a modern, huszadik-huszonegyedik századi magyar élet ralista bemutatása szervesen összekapcsolja őt azokkal a hagyományokkal is, amelyeket Móricz Zsigmond teremtett meg. Az írónő holnap, november 24-én ünnepli hetvenötödik születésnapját.
Eddigi, folyamatosan gyarapodó életművéről elmondhatjuk, hogy tematikai szempontból enciklopédikus igénnyel dolgozta föl a huszadik-huszonegyedik század értelmiségi létezésének minden szegmensét, s az átalegmberélet pokoli bugyrairól is teljes képet nyújt. Vádiratokat ír az átmeneti kor falára, amely nem becsüli sem a művészeit, sem a kreatív értelmiség élvonalát, még kevésbé a tehetséges, tisztességes, a kötelességét becsületesen teljesítő átlagértelmiséget. S azzal is szembenéz, hogy a rendszerváltozás egyik legnagyobb csalódása éppen abban ragadható meg, hogy ebben a tekintetben semmi sem változik.
Legújabb, összműfaji szintézist és gondolati, metafizikai összegzést megvalósító abszurd antiregénye, a Godot megjött kapcsolódik is a korábbiakhoz, ugyanakkor új fejezetet is nyit Jókai Anna életműve az átlagemberek és az elhivatottak külső-belső problémáit tárja föl a teljesség igényével. Nevezték már spirituális realistának, a modern lelkiségi irodalom spiritus rectorának, a Hamvas Béla, Várkonyi Nándor, Kodolányi János nevével fémjelzett tradicionalista triász méltó szellemi örökösének, de a modern, huszadik-huszonegyedik századi magyar élet ralista bemutatása szervesen összekapcsolja őt azokkal a hagyományokkal is, amelyeket Móricz Zsigmond teremtett meg. Az írónő holnap, november 24-én ünnepli hetvenötödik születésnapját.
Eddigi, folyamatosan gyarapodó életművéről elmondhatjuk, hogy tematikai szempontból enciklopédikus igénnyel dolgozta föl a huszadik-huszonegyedik század értelmiségi létezésének minden szegmensét, s az átalegmberélet pokoli bugyrairól is teljes képet nyújt. Vádiratokat ír az átmeneti kor falára, amely nem becsüli sem a művészeit, sem a kreatív értelmiség élvonalát, még kevésbé a tehetséges, tisztességes, a kötelességét becsületesen teljesítő átlagértelmiséget. S azzal is szembenéz, hogy a rendszerváltozás egyik legnagyobb csalódása éppen abban ragadható meg, hogy ebben a tekintetben semmi sem változik.
Legújabb, összműfaji szintézist és gondolati, metafizikai összegzést megvalósító abszurd antiregénye, a Godot megjött kapcsolódik is a korábbiakhoz, ugyanakkor új fejezetet is nyit az írónő életművében, amelynek Jókai Anna életműve az átlagemberek és az elhivatottak külső-belső problémáit tárja föl a teljesség igényével. Nevezték már spirituális realistának, a modern lelkiségi irodalom spiritus rectorának, a Hamvas Béla, Várkonyi Nándor, Kodolányi János nevével fémjelzett tradicionalista triász méltó szellemi örökösének, de a modern, huszadik-huszonegyedik századi magyar élet ralista bemutatása szervesen összekapcsolja őt azokkal a hagyományokkal is, amelyeket Móricz Zsigmond teremtett meg. Az írónő holnap, november 24-én ünnepli hetvenötödik születésnapját.
Eddigi, folyamatosan gyarapodó életművéről elmondhatjuk, hogy tematikai szempontból enciklopédikus igénnyel dolgozta föl a huszadik-huszonegyedik század értelmiségi létezésének minden szegmensét, s az átalegmberélet pokoli bugyrairól is teljes képet nyújt. Vádiratokat ír az átmeneti kor falára, amely nem becsüli sem a művészeit, sem a kreatív értelmiség élvonalát, még kevésbé a tehetséges, tisztességes, a kötelességét becsületesen teljesítő átlagértelmiséget. S azzal is szembenéz, hogy a rendszerváltozás egyik legnagyobb csalódása éppen abban ragadható meg, hogy ebben a tekintetben semmi sem változik.
Legújabb, összműfaji szintézist és gondolati, metafizikai összegzést megvalósító abszurd antiregénye, a Godot megjött kapcsolódik is a korábbiakhoz, ugyanakkor új fejezetet is nyit poklainak és elíziumainak metafizikus nagyregényei, A feladat (1977), a Jákob lajtorjája (1982), a Ne féljetek! (1998) keresik az üdvösség, az isteni megigazulás esélyeit is. Ugyanakkor hitelesen tárják elénk azokat a hétköznapi életakadályokat, amelyek tökéletesen abszurd módon, de elgáncsolják ama gigászi küldetésre predesztinált embereket is, akik homlokukkal a csillagokat érintik, de elbotlanak szinte egyetlen kicsinyke szalmaszálban is.
Jókai Anna életműve a 4447-től, a drámaváltozatoktól (Fejünk felől a tetőt, Tartozik és követel) a Vörös és vörösön, az Ifjú halász és a hálón át a zseniális, pengeéles és kifinomult esszékig (Mi ez az álom, 1990; A töve és a gallya, 1991; Perc-emberkék dáridója, 1996) az emberi élet Istenhez kiáltó, napfényglóriás zenitjeiről és a pokolba vonzó, abszurd drámákhoz lényegülő nadírjairól is teljes képet nyújt. Az eddigi életművet a maga teljességében gigászi vállalkozás megvalósításaként újra közölte a Széphalom Könyvműhely, amelyet író és költőtársa, Mezey Katalin vezet. Eközben Jókai Anna az enciklopédikus teljességhez képest új korszakot kezdett el az Ima Magyarországért (2003) című csodálatos költeménnyel. Ebben bevallottan azt a végtelen, konkrét politikai okoktól motivált csalódásélményt is megfogalmazta, amelyet a gondolkodó magyarok éreztek az 1998–2002-ig alapjában véve jól működő polgári, keresztény, nemzeti kormány racionálisan megmagyarázhatatlan, tökéletesen abszurd választási veresége után. Ugyanakkor Istenhez kiáltva imába foglalta azt a világméretű pusztulást is, amit a globalizáció, a baloldali-liberális médiumok hazugsággyárai okoznak az emberek lelkében. Nem kevéssé azt a környezetrombolást is megmutatta, ami már-már reális valósággá teheti az ökológiai apokalipszist, a totális világpusztulást is. E vers felfogható az addigi Jókai Anna-életmű zárókövének, de az új korszak nyitányának is.
Az archaizáló, régi magyar irodalmi verselői stílust és a pusztulás további terjedését, Magyarország és a világ elfekélyesedésének krónikáját folytatta a Virágvasánap alkonyán – Krónikásének 1956-2006 című remek költeményében is. Ezt a tavaly megjelent művet végigolvasva az éles tekintetű, hallásra kiélezett fülű olvasó már sejtette, hogy az írónőt immár konkrétan is megérinti, ihletbe lendíti a hétköznapjainkba immár végérvényesen beköltözött abszurditás és a köznapi szenny is. Az enyészet és az erózió taszító „illata”. Beszéljünk magyarul: bűze. Magyarán: sejthető volt, hogy Jókai Anna életművének új fejezetében megjelenik az abszurd legfennköltebb filozófiája és a hétköznapi abszurditások naturális valósága is. A Godot megjött című, legújabb regénye műfaji szempontból is sokrétű. Avantgárd és neoavantgárd gesztusok, bibliai, magyar és világirodalmi allúziók, drámai és lírai elemek, színműforma párbeszédek és versbetétek teszik összetetté a prózaepikai alkotás szerkezetét. A cím irodalmi utalás. Samuel Beckett, a huszadik századi dráma kiemelkedő képviselője alkotta meg 1959-ben az abszurd irodalom szimbolikus alapművét, a Godot-ra várva című tragikomédiát. E műben a főszereplők várnak valakit, a remény megtestesülését, aki viszont soha nem jön már el. Jókai Anna Godot megjött című regényében Godot, a Megváltó eljött hozzánk, de egyelőre hiába kopogtat az üdvösségre még éretlen emberiség kapuján.
Aki magánemberként is a műveiben megfogalmazott keresztény erkölcsi elveknek megfelelően él. És ennél nincs szebb dicséret íróember számára.
Pósa Zoltán
|
Települések
