Online Magyarország
Települések
Kistérségek
Régiók
Keresések
Befektetőknek, kivitelezőknek
(ajánlatok és ajánlatkérések)
 
Portfólió
(cégek, intézmények, civil szervezetek a településen)
 
Turisztikai vonzerőleltár
(látnivalók és rendezvények)
 
Versenyképesség
(települések statisztikai adatbázisa)
 
TÖOSZ online
(az önkormányzati szövetség hírei)
 
 
 
Új Magyarország Fejlesztési Terv
(2007-2013 nyertes pályázatok)
Web-tér menedzser
belépés
regisztrált felhasználóknak
Életmód

Érdekességek

Események

Kiállítások, konferenciák

Kulturális programok

Pályázatok


Luca alakja a magyar néphitben

 

Luca napja a gonosz hatalmának megtörésére irányuló varázscselekmények napja és úgy tartották egykor, hogy ezen a napon különösen a boszorkányok rontása ellen kell védekezni. A Luca-kalendárium szerint a karácsonyig eltelt 12 nap időjárásából következtettek az elkövetkezendő egy esztendőére, a luca-búzából pedig a következő év termésére.

A Gergely-naptár életbe lépése előtt, Luca napja volt az év legrövidebb napja és az év leghosszabb éjszakája, s mint ilyet, gonoszjáró napként tartották számon. A magyar néphitben Luca kísértetszerű, kitalált alak, kinek külseje csúnya öregasszonyé vagy fehérleples alaké. Szerepe a büntetés és a rontás. A legnevezetesebb hagyomány a lucaszék elkészítése volt, amelyet kilencféle fából állították össze. Luca napjától karácsonyig dolgoztak rajta, innen a mondás: „Lassan készül, mint a Luca széke”. Aki a széket magával vitte karácsonykor az éjféli misére, ott ráállva nyomban megláthatta a falu boszorkányait, akik ilyenkor szarvat hordtak. Ám a boszorkányok is meglátták a széken ágaskodót és próbáltak elkapni. A menekülőnek az úton hazafelé szüntelenül mákot kellett szórnia, amit a boszorkányoknak kötelességük volt felszedni, s így nem érhették utol. Hazatérvén a Luca-széket el kellett égetni, fokhagymát tettek a kulcslyukba, kést vágtak a bal ajtófélfába, és keresztbe állították a söprűt. Elődeink nem érték be ennyivel, a jövőt és a termékenységet is meg akarták tudni, sőt, befolyásolni is szerették volna azt. A nyugati országrészben volt szokás a fiúk „kotyolni” járása. Hajnalban indultak körútjukra az ismerős házakhoz, szalmát vagy fadarabot vittek magukkal, amelyekre rátérdelvén adták elő termékenységvarázsló, mágikus szövegeiket, minden földi jót kívánván a háziaknak a „Luca, Luca, kitty-kotty, Tojjanak a tiktyok!...” kezdetű mondóka kíséretében. Köszöntőjükért tojás járt cserébe.

Luca, Luca, kitty-kotty.
Akkora szalonnája legyen a kietek disznójának,
mint a szobaajtó
Luca, Luca, kitty-kotty.

Luca, Luca, kitty- kotty, kitty- kotty,
Galagonya kettő három, száraz körtét várom,
ha nem adnak szalonnát, levágom a gerendát     
ha nem adnak  hurkát, elviszem a Julcsát.

Publikálta
Strázsai, Julianna

KÖZÉLET | GAZDASÁG | SZABADIDŐ | MINDENNAPOK | KIS SZÍNES | JEGYZET | SAJTÓKÖZLEMÉNYEK Powered by T-soft