A „Lehel-kürt” című legújabb könyvét mutatta be tegnap a hévízi Városházán Csajághy György történész, zenetanár. Az Irodalmi Kávéház keretében tartott előadásában főként a hangszer keletkezésével kapcsolatos feltevések, a legenda körüli találgatásokat, azok valóságalapját elemezte. Mint mondta: bizonyítani ennyi idő távlatából semmit nem lehet, ám ahhoz a bizánci kultúrához, amiről a történelemkönyvek írtak, semmi köze nem volt.

Erre utalnak a kürt felületének magas művészi értékű, gazdag faragványai is. A 43 cm hosszú, elefántagyarból készített instrumentum, az ősmagyar kultúra legfontosabb jeleneteit, motívumait, többek között a csodaszarvas legendát ábrázolja. A jászberényi Jász Múzeum kürtje a magyar nemzet féltve őrzött kincse, a jászok nagy becsben tartott ereklyéje, amelyhez egyik legszebb mondánk, a Lehel-monda fűződik. Eddig ismert legkorábbi adat, amelyet a jászberényi Református Egyházközösség őrzött meg, 1642-ből való. A török hódoltság után a kürt képe rákerült Jászberény város, a Jász-kun Kerület, valamint a jászsági községek címereire és pecsétjeire. Hatalmi jelvényként ünnepi alkalmakkor oldalán vagy vállán viselte a kürtöt a jászok kapitánya is, de használták ivókürtként, illetve jeles eseményeken megszólaltatták. Csajághy György egy előző kötetében a magyar népzene, néhány általánosan ismert népi hangszer keleti párhuzamát dolgozza fel az őstörténeti vonatkozások tükrében „A magyar népzene bölcsője: kelet” címmel. A most megjelent könyv az előbb említett folytatása, amely tovább keresi Lehel-kürt eredetét. A témához kapcsolódva Csajághyné Duha Julianna kürtművész három eredeti ősi hangszert szólaltatott meg a rendezvényen.

Publikálta Strázsai, Julianna

További cikkek a szerzőtől >>> Levél küldése a szerzőnek >>>