Szolnok gazdasági fejlődését szolgálni hivatott Szolnoki Ipari Park Kft. kettős szorításban vergődik. A 2004-ben felvett, az Ipari Park I. ütemében megvalósított infrastruktúra fejlesztés részbeni finanszírozását biztosítani hivatott OTP-s hitelszerződés, valamint a Merkantil Ingatlan Lízing Rt-vel kötött „Ingatlanfinanszírozási pénzügyi lízingszerződésből” adódó kötelezettségek az Ipari Park kft szempontjából nem csak előnytelennek bizonyultak, hanem a cég gazdálkodási folyamatait leíró üzleti tervben elemezve lényegében finanszírozhatatlannak is. Amíg ugyanis a több mint 1,4 milliárd Ft. tartozást 2019-ig a Kft.-nek kell több részletben törlesztenie, addig a bevételek, eredmények az iparűzési adón keresztül lényegében a város kasszáját gazdagítják.

A körülmények teljes ismeretének hiányában persze vétek lenne pálcát törni a már megkötésekkor is előnytelennek minősített hitelügyletekről döntő akkori döntéshozók felett, azonban a 2004-ben kivitelezett ügylet mégiscsak felveti a felelősség kérdését. A társadalom részéről ugyanis jogosan fogalmazódik meg az az elvárás, hogy ha valaki döntéshozói pozíciójában a közösség részére előnytelen, vagy netalán kárt okozó döntést hoz, később is felelősségre vonható legyen. És itt külön kell választani a büntetőjogi felelősség, vagy politikai felelősség kérdését a morális, erkölcsi felelősségtől, hiszen látott már e sokat megélt társadalom olyat, hogy valaki a törvényeket és szabályokat betartva tudott súlyos károkat okozó döntést hozni.

A város vezetése az Ipari Park tartozásának és továbbfejlesztésének kérdésében tehát lépéskényszerben van. Míg minden hónap halogatás súlyos milliókkal károsítja a közös kasszánkat, ugyanakkor a gazdasági szakemberek és elemzők szerint a gazdasági környezet változásából adódóan most egy jóval kedvezőbb pénzügyi konstrukcióval, a Svájci Frank alapú kötvény kibocsátásával kiválthatóvá vált az előnytelen tartozás. Rá kell mutatni arra is, hogy hibás helyzetértékelés a 2 milliárd Ft-összegű kötvénykibocsátást a város további eladósításának minősíteni. Ugyanis a szóban forgó 1.4 milliárdos tartozás mögött is valójában már a város állt készfizető kezesként (és fizette is a részleteket tagi kölcsönök formájában), míg a közel 600 milliós többletforrás pedig beruházásként, az Ipari Park további fejlesztéseként nem csak a város értékesíthető vagyonát növeli, hanem további befektetőket vonz a térségbe. A mérleg serpenyőjébe pedig nem csak a város vagyoni értékének növekedését kell tennünk, hanem a plusz munkahelyek, a lakosság megélhetését jelentő bevételek és még a számos járulékos előnyök összességét.

Publikálta Tóth, Ferenc

További cikkek a szerzőtől >>> Levél küldése a szerzőnek >>>