|
Az erdőtüzek csökkentésének kulcsa a felhalmozódott biomassza kivonás jövedelmezővé tétele a tulajdonosok számára – adja hírül az Európai Magánerdő Tulajdonosok Szövetsége (CEPF) lapunkhoz eljuttatott közleménye. Az erdőknek elégséges tűzvédelmi infrastruktúrával kell rendelkezniük, az ezzel összefüggő kiadások fedezéséhez pedig megfelelő eszközökre van szükség. A megelőzésen alapuló, erdőtűzvédelmi stratégia megteremtését európai és nemzeti szintű erdészetpolitikai prioritásként kell kezelni.
Erdőtüzek százairól érkeznek jelentések Dél- és Kelet-Európa számos vidékéről. A nyári erdő- és bozóttűz megszokott jelenség Görögországban. Az idén már több mint 400 olyan tűzről érkezett jelentés, ami 4500 hektár sűrű erdőt perzselt fel és állatok százainak életét oltotta ki. Olaszországban is igen gyakoriak a nyári erdő- és bozóttüzek. Idén nyáron Calabria és Szicília bekerült a tüzek által leginkább sújtott területek közé. A francia Riviérán a tűzoltóknak sikerült ugyan a lángokat megfékezniük, mégis 2 ezer hektárnál nagyobb fenyves károsodott. Spanyolországban 35 ezer hektárt felperzselve, Gran Canaria és Tenerife szigetének fenyves erdeiben dühöngött a tűz. A polgári védelmi hatóságok azt mondják, a legtöbb erdőtűz a hanyagságnak tulajdonítható, az okokhoz azonban számos esetben gyaníthatóan gyújtogatás is társul.
Az erdőtüzek kialakulását nagyban befolyásolja, hogy milyen gazdálkodás folyik az erdőkben, milyen kezelést folytatnak. Ebből a szempontból a magán erdőgazdák és tulajdonosok igen jelentős szerepet játszhatnak a tüzek megelőzésében. Ha a művelést, ápolást elhanyagolják, nagy a veszélye a gyúlékony szárazanyag felhalmozódásának az erdőben.
Főleg a magán erdőtulajdonosok azok, akiket az erdőtüzek és (más) természeti csapások leginkább sújtanak, melyek gyakori következménye a jövedelem veszteség.
A károsodott fa elveszti faanyag értékét, és a megégett fák kitermelésével járó többlet költségekkel is számolni kell. Ha a helyreállítási munkákat gyorsan el is végzik, még mindig kérdéses a károsult terület beerdősítése, hiszen mindehhez hozzá kell adni az erdőfelújítás költségeit is. Ami a törvényt illeti, a Portugáliában és Spanyolországban érvényben lévő törvények szerint például, az erdőfelújítás kötelező. Lényeges szerepe lehet a talaj védelem vagy a sivatagosodás miatt is.
Európa déli részén a magán erdőbirtok több mint 2 millió tulajdonos között oszlik meg, akik az erdőterületek 70 százalékát kezelik. Dél-Európa legtöbb régiójában minden negyedik család rendelkezik erdőtulajdonnal. A déli régióban a magánerdők erős láncolatot alkotnak, ami a bevételeik igen jelentős részét képezi. A magánerdő birtokosok forrásaikat az infrastruktúra fejlesztésére és kivitelezésre fordítják – útvonalak, víztartályok építésére – és úgy gazdálkodnak az erdőn, hogy azzal segítsék az erdőtűz megelőzését. Erről a felelősségről nem igazán tudnak az emberek, s ezért a társadalom nem is értékeli munkájukat.
Az Európai Bizottság és a tagállamok által az erdőtüzekről közreadott hivatalos információk nem szolgálnak, és nem is szolgálhatnak olyan adatokkal, melyek az erdőtüzekben érintett magán-erdőtulajdonosokra, azok számára, vagy a tüzekben érintett magánerdők jellegzetességeire vonatkoznak. Az így megsemmisült fatermék értékének felbecsülése, vagy a megégett fa értékcsökkenésének hozzávetőleges megállapítása sem ismeretes. Hasonlóképpen, nincsenek olyan adatok, amelyek az erdőfelújítás vagy a megrongálódott berendezések, létesítmények vagy az infrastruktúrában keletkezett kár költségeit mutatnák ki. Ezeknek az adatoknak a hiánya azt mutatja, hogy az erdőtüzek humán és társadalmi-gazdasági összetevői figyelmen kívül maradnak.
A magán erdőket sújtott tüzek teljes és pontos hatása még nem ismert. A készülő hivatalos adatokba sürgősen be kell vonni az erdőtüzek értékelésének valamennyi aspektusát, különösen az érintett magán-erdőtulajdonosokra vonatkozókat. Ugyanakkor az erdőknek elégséges tűzvédelmi infrastruktúrával kell rendelkezniük, az ezzel összefüggő kiadások fedezéséhez pedig megfelelő eszközökre van szükség. A megelőzésen alapuló, erdőtűzvédelmi stratégia megteremtését európai és nemzeti szintű erdészetpolitikai prioritásként kell kezelni. A legtöbb ország rendelkezik az erdőtűz oltásban magasan képzett szolgálattal. A kormányok jelentős forrásokat szánnak tűzoltásra, de szükség van arra is, hogy a megelőző intézkedésre helyezzenek ki forrásokat, számításba véve, hogy az egyik nem helyettesíti a másikat.
Az erdészeti szektornak javítania és diverzifikálnia kell saját ágazatát, hogy növekedhessék a magán-erdőtulajdonosok jövedelme, s így képesek legyenek biztosítani az erdő biológiai változatosságát és fenntartható fejlesztését. Az erdőtüzek csökkentésének kulcsa a biomassza kivonás jövedelmezővé tétele a tulajdonosok számára. A jelenlegi európai és országos szintű rendelkezések nem kínálnak a dél-európai erdőkben keletkező pusztító tüzekre vagy megelőzésükre alkalmazható intézkedéseket. A dél-európai magán-erdőtulajdonosok elkötelezettek az erdőtüzek csökkentése iránt, de ahhoz, hogy ezt megtehessék, megfelelő politikai támogatásra van szükségük.
|
Települések
