|
Ünnepélyes körülmények között adták át Szolnokon a Gutenberg téri helyreállított támfalat, amely hősiesen ellenállt a közelmúltban levonult nagy tiszai árvizeknek. Az 1999., 2000., valamint 2006. évi árvizek irdatlan nyomásának hatására jelentősen meggyengült a támfal, komoly riadalmat okozva a védett oldal magasházaiban lakók körében. Volt, aki bedeszkázta a Tisza felé néző ablakait, más pedig külföldi rokonokhoz utazott a nehéz napokban.
A megújult támfal Tisza felőli szakasza
A mentett oldalon lévő értékes területeken szivárgások, fakadóvizek jelentek meg és csak rendkívüli erőfeszítések révén sikerült megvédeni az elöntéstől a falon túli városrészt. Remélhetőleg mindez csak történelem marad, hiszen újjáépült a támfalszakasz. A megerősített töltésszakasz a Tisza jobb parti árvízvédelmi vonal része, amely az 1015 négyzetkilométer területű Laskó-Tisza-Zagyva-Tarna közi ártéri öblözetet, ezen belül Szolnok belterületét védi – mondta Varga László, a KÖTI-KÖVIZIG igazgatója. A helyreállítás célja volt a különböző anyagú és szerkezetű támfal kialakítások megerősítése, vízzáróvá tétele, az egységes, esztétikus városképi megjelenés biztosításával, és a mentett oldal részleges vízmentesítése a fakadóvizek terepszint alatt tartásával. A munkálatok a két folyó összefolyásánál a Tisza jobb partján 192 méter, a Zagyva bal partján 72 méter támfalszakaszt érintettek.
Varga László, a KÖTI-KÖVIZIG igazgatója interjút ad
A kivitelező fontosnak tartotta, hogy a helyreállítás a lehető legkisebb kellemetlenséggel járjon az ott lakók részére, ezért a legtöbb munkafolyamatot a vízpart felől végezték el. Különös figyelmet fordítottak a lakóközösség részéről felmerülő problémák megoldására. Az egységes városképi megjelenés elérése érdekében a támfal teljes felülete esztétikus fagyálló ka1cit lapburkolatot kapott. A szivárgó rendszer karbantarthatósága érdekében a mentett oldalon VIACOLOR burkolatú szervizút épült. A kivitelező Metróépszolg Zrt. a helyreállítási munkálatokat – amelyek összköltsége 450 millió forint volt – tavaly júliusban kezdte meg. A Gutenberg téri helyreállítási munkák elvégzésével létrejött az érintett területek árvízi biztonsága, csökkent az itt lakók katasztrófától való félelme, a városnak pedig megmaradt a régi szolnoki várat idéző várfalszakasz látványa – tette hozzá a vízügyi szakember.
Emléktáblát avattak a támfalon
Régóta ismert tény, hogy a hódoltság kori Szolnok a város magjában, a Tisza jobb partján, a Zagyva torkolat térségében, a jelenleg teljesen beépített területen volt található, ahol a szolnoki vár mindig központi szerepet játszott – mondta az ünnepségen dr. Kertész Róbert régész, a terület kutatója. A Szolnokkal foglalkozó történeti feldolgozások szinte mindegyike egyetért abban, hogy a település megerősítése igen jelentős vállalkozás volt. A forrásokból kiderül, hogy a törökök, Buda 1541. évi elfoglalása után tervszerűen hódoltatták a magyar vidéket. Céljuk egy többszörösen tagolt várhálózat létrehozása volt, a tartomány központja, Buda körül. Szolnok török kézre kerülésének meghiúsítása érdekében, 1550. szeptember 10-én hozzávetőleg 10 ezer embert vontak össze a vár felépítésének biztosítására Báthori András főkapitány és Niklas von Salm vezérlete alatt. A következő évben a várost palánkfallal is övezték.
A felújított támfalszakasz látványa a Zagyva-hídról
Az 1550. őszén elkezdett erődítési munkálatok markáns környezet-átalakítással jártak együtt, ezek következményei ma is jelen vannak. Egyrészt egy szigetet hoztak létre azáltal, hogy a Zagyva eredeti tiszai torkolatától nyugatra egy új Zagyva medret ástak ki a vár északi és nyugati oldala mentén, másrészt ezen a Tisza és Zagyva által teljesen körülölelt szigeten a mesterségesen kialakított mederből kitermelt föld felhasználásával létesítették a vár palánkfalait, illetve töltötték fel belső szintjét. 1551-ben pedig a városi vizesárok kiásásával a Zagyvát és a Tiszát egy újabb csatornával kötötték össze. Ma már sem a városárok, sem a Zagyva ősi keleti ága nem funkcionál. Az előbbinek teljesen nyoma veszett, az utóbbinak is csak egyes részei észlelhetők, ugyanakkor a Zagyvának a Tabántól egészen a Tiszáig húzódó egyetlen aktív szakasza az 1550. évi várépítésnek köszönhetően jött létre. A török kori építkezések bár igen jelentősek voltak, a felszínen ezeknek nyoma sem maradt, minden a föld alá került. Az elpusztulás oka az, hogy az egykori – a Tisza és a Zagyva két ága által védett – vár és az attól nyugatra elterülő város helye teljesen beépült és napjainkig folyamatosan lakott. Ezen kívül a természet erői sem voltak kegyesek, hiszen a vár utolsó maradványait az 1879. évi tiszai árvíz mosta el – fejezte be a vár történeti ismertetését Kertész Róbert.
(FOTÓK: Simon Cs. József )
|
Települések
