|
VÉRTES ÁRPÁD POLGÁRMESTER SAJTÓNYILATKOZATA
Hévíz, 2007.11.21.
"A jól segítésnek egyik ismertető jele az, hogy béke honol szívedben.
Igen.
A szeretet, mint adás, csak akkor gyümölcsöző, ha az adakozót az adás öröme tölti el. Én pedig boldog vagyok, mert adhattam. Segíthettem, egy kis örömöt becsempészve a legszegényebbek tarsolyába.
Jó szándékúságom –szerintem- nem vitatható. Birtokában voltam ugyanis az alapalázatnak, amivel kiálltam az általam meglátott jó irányában, s mindenkor nyitott is akarok maradni a jóra, a rászorulók segítésére.
Ez nálunk családi örökség.
A mindennapi életben, baráti beszélgetések alkalmával, a kollegiális társalgás során bizony néha használok csúnya szavakat, otromba kifejezéseket. Ezúttal is elhagyta a számat néhány keresetlen szó. Legfeljebb ezért kell, elnézést kérjek.
Meg, viszont nem bántottam senkit. Azzal pedig végképp nem árultam el újdonságot, hogy kijelentettem: „-Nem jönnek, a faluból, ki se találnak!” Ez ugyanis a magyar valóság! A XXI. század kegyetlen, magyar realitása: 172 kilométerre tőlünk.
Én, ezt a szegény és nyomorúságos valóságot akartam és tudtam némi örömmel, jó kedvvel, derűvel, kacagással, örvendezéssel –ha rövid ideig is – megváltoztatni. Sikerült!! Bárki, bármit állít!
Bízom benne, hogy tiszta és őszinte szándékomat a Mindenható sem vitatja majd. A többi pedig, nem érinti a lényeget.
Élő hitből élve kijelentem: nem az, az érdekes, hogy milyen vagyok, hanem az a döntő, hogy KIÉ vagyok.
A válasz pedig az életemből kiolvasható."
Vértes Árpád
|
Települések
