|
Hogyan lehet egy aprócska pinceborozóból egy hangulatos és forgalmas kisvendéglőt varázsolni. Nagyjából úgy, ahogy az ízig-vérig vendéglátós Kiss Ervin tette a szombathelyi Uránia Borozóból.
 A szombathelyi városközpont legtöbb étterme évekkel ezelőtt az osztrák bevásárló turizmusra alapozta forgalmát. Ennek megfelelően a vendéglátóhelyek üzemetetői mind külsőségekben, mind árakban igyekeztek a külföldi vendégekhez igazodni. Nemigen akadt olyan tipikus kisvendéglő, amelyik kínálatával, árszínvonalával a szűkebb pénzű hazai vendégek, köztük a nyugdíjasok törzshelyévé válhatott volna. Ebben a miliőben egy régi szombathelyi vendéglátós pinceborozója – s egy darabig - az úgynevezett belvárosi vendéglője „oázisnak” számított.
- 1974-ban tanulóként kerültem a jó nevű Pannónia Étterembe, ami nagyon jó gyakorló helyszínnek számított, hiszen lényegében oktatóközpontban voltam – emlékszik a múltra Kiss Ervin. – Ott is maradtam pincérként 1981 májusáig, ekkor mentem el a Rózsafa vendéglőbe, amit azóta sem bántam meg. Ezt követően bevonultam katonának, majd leszerelésem után, 1983-ban visszakerültem a Pannóniába. Ebben az időben újult meg a népszerű, forgalmas borozórész. Akkor még hagyományos formában működtek a vendéglátóhelyek. Időközben elvégeztem az üzletvezetőit is. A helyet egy évig vállalkozásban üzemeltettem, aztán a változások szele ezt a borozót is elsöpörte. 1995 májusában választás elé kerültem. Azzal tisztában voltam, hogy saját lábamra kell állnom, másra nemigen számíthatok. Keresgéltem a kivehető üzleteket, így akadtam az Uránia udvarban lévő borozóra. Egy kicsi, de kellemes helynek tűnt. Kibéreltem, s 1995 szeptemberében nyitottam.
- Rövid idő alatt olyan forgalmas lett, hogy kinőtte magát.
- Hát, nemigen tudtam minden törzsvendéget leültetni. Sokan átjöttek hozzám egykori Pannóniás vendégeim közül is. Tény, hogy jól ment a bolt. Időközben egy másik vendéglátóhely üzemeltetésébe is belefogtam. Ez lényegében egy melegkonyhás kisvendéglő volt. Sajnos csak tiszavirág életűnek bizonyult, mert nem vállaltam a túlságosan megemelt bérleti díj fizetését, így maradt az Uránia.
- Hogyan sikerült ebből is egy igazi, Krúdy világát idéző kisvendéglőt kialakítani?
- Kibővítettem a helyet, így a söntésrész mellett egy nagyobb és egy kisebb éttermi rész is a vendégek rendelkezésére áll. A konyhai részbe is sokat befektettem. Igyekeztem közkedvelt egytálételeket kínálni, mint a szalontüdő vagy a babgulyás, s egyebek mellett pogácsa, háztepertő, házi zsíros kenyér, disznósajt is megtalálható a választékban. Ha a vendég igényli, külön kívánságra is készítünk ételeket. Igen keresett például a kocsonya. A törzsvendégek tudják, melyik nap, mi a kínálat, s akkor jönnek. Hétfőnként és szerdánként például úgymond főiskolás nap van. A törzsvendégek még az asztalaikhoz is ragaszkodnak.
 Kockás abroszok, egy kicsit magyaros, egy kicsit modern berendezés, díszítés. Kiss Ervin élete a vendégek között zajlik. Szereti a vendégeket, s a vendégek ragaszkodnak hozzá. Amennyi időt csak tud, köztük tölt, elbeszélget velük, megkérdezi elégedettek-e. Ahogy annak lenni kellene. S, amit nem sok mai üzletvezetőről lehet elmondani, a munkából is kiveszi a részét, úgymond „műszakot is vállal”. Kissé keserű tapasztalata, hogy – tisztelet a kivételeknek – a mai fiatal vendéglátósokból hiányzik a szakmai érdeklődés, a jó értelemben vett szakmai alázat.
Publikálta
null |
 |
|
|
|
|
Helyilap
Kistérségek
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Tudósító
Választókerület(ek)
Vállalkozások
|
|
Települések
