Szomorú látvány egy valamikor dugig telt, mozgalmas stadion üresen. Nos, ha valahol tudják, mi a különbség a zúgó, teltházas lelátó, és az erősen foghíjas, csendes aréna között, az éppen Szombathely. Az a város, amelyik évtizedekig a hazai vidéki labdarúgás fellegvára volt.
Ha régi újságok tudósításait visszakeresi valaki, bizony nem volt ritka, hogy 18-20 ezer nézőt is írtak a tollforgatók. Kissé eltúlozva, de tény, hogy gyakorta volt úgynevezett teltházas mérkőzés, a Fradi szereplésekor pedig még a környező fák és erkélyek is megteltek nézőkkel.
Hol van már a tavalyi hó, hol van az akkori Haladás, s hol vannak a nézők? Igaz, többször szerepelt már a zöld-fehér gárda a második vonalban, mégis ezrek látogattak ki a Rohonci úti stadionba, amelyre bizony már alaposan ráférne a felújítás. Sok egykori lelkes Hali drukker megöregedett, másoknak a sok sikertelenség miatt elment a kedvük nemcsak a Haladás meccsektől, de a magyar labdarúgástól is. Megint mások egyáltalán nem bíznak a feltámadásban, ezért csak lézengenek a drukkerek a jelenleg kihasználatlan létesítményben.
Keserű vigasz ugyan, de viszonylag nagy befogadóképességű budapesti stadionokban NB I-es mérkőzésekre is csak néhány száz, esetleg egy-két ezer ember kíváncsi. Az okok összetettek, nem lehet csupán a csapat szereplésére fogni az érdektelenséget. Egy biztos: ha feltámadna a Haladás poraiból, s ismét az élvonalban, mégpedig jól szerepelne, legalább fél ház előtt játszaná mérkőzéseit. S akkor talán Szombathely is megérdemelne egy felújított stadiont, persze nem egy „egérlyukat”, mint amilyent eredetileg terveztek.
Publikálta null |
![](/kepek/ec4wt/user.jpg) |
|
|
|
Helyilap
Kistérségek
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Tudósító
Választókerület(ek)
Vállalkozások
|
|