|
 Ember legyen a talpán, aki manapság el tudja dönteni, mit várhat egy-egy vendéglátóhelyen az osztályba sorolás alapján. A legutóbbi, alaposan elfuserált ilyen célú rendelkezés hatására ugyanis teljes lett a káosz.
Voltam, már olyan másodosztályú helyen, amely egy falusi sarki kocsma szintjét sem érte el. Ugyanebben a kategóriában olyant is tapasztaltam, hogy úgymond elit volt a hely, ugyanakkor a reggeli tejitalt adtak a presszókávéhoz, a cukortartónak már összeragadt a tartalma, és még sorolhatnám a nem másodosztályú helyhez illő tapasztalataimat. Ami az árakat illeti, van olyan, hogy egy harmadosztályú, kocsmai színvonalú vendéglátóhely (?) – ahol este alig világítanak, s a fűtést is sajnálják a vendégtől – italárai magasan verik egy másodosztályú, színvonalas egység árait.
Sem árakban, sem árukészletben, sem kiszolgálásban, s színvonalban sem tud manapság a vendég orientálódni, mióta minden vendéglátós saját maga minősíti az egységét, s gyakorlatilag azt csinál, amit akar. Pedig az osztályba sorolás – ahogy a szállodai kategóriáknál - lényege éppen az lenne, hogy a vendég tisztában legyen vele, hogy az adott osztályba sorolt helyen mit várhat. Milyen a környezet, milyen alapanyagokat használnak fel, van-e kiszolgálás, milyen az árszínvonal, és így tovább. A mostani helyzet annyit ér, mint födőn a púp, ráadásul szubjektívvé teszi az ellenőrzést is. Ha pedig az osztályba sorolásnak már nincs iránymutató, gyakorlati jelentősége – ahogy a különböző kiírásoknak sem -, akkor egyszerűen meg kell szüntetni. Még az is jobb a jelenleginél.
Publikálta
null |
 |
|
|
|
|
Helyilap
Kistérségek
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Tudósító
Választókerület(ek)
Vállalkozások
|
|
Települések
