No, nem egyházi kegyhelyekről van szó, hanem az egyre szaporodó magán „emlékművekről”. Azokról a fakeresztekről és szinte sírhellyé alakított környezetükről, amelyeket a hozzátartozók azon a helyen hoznak létre, ahol családtagjuk közlekedési baleset áldozatává vált. Már nemcsak az országutak mentén dívik a megemlékezés, emlékeztetés ilyen módja, de a belterületi utak mentén is.
Megmondom őszintén, számomra irritálók ezek az országúti keresztek, mini sírhelyek. Valóban úgy tűnik, mintha az adott helyen eltemettek volna valakit, s így tele lenne az ország utak menti sírhelyekkel. Most, nem sokkal mindenszentek után pedig különösen feltűnőek ezek a közlekedők figyelmét elvonó mementók. Tele gyertyákkal, virágokkal, kicsi koszorúkkal.
El sem merem képzelni, mi lenne, ha ugyanez a szokás nemcsak az utak mentén alakulna ki. Mondjuk, ha valakinek a hozzátartozója egy üzlet bejáratánál, esetleg egy vendéglátóhely asztalánál hunyna el, akkor oda is kereszt kerülne, s rendre oda zarándokolnának megemlékezni a családtagok? Ha egy futballista meghal a focipályán, esetleg egy szurkoló a nézőtéren, akkor azon a területen keresztet, csokrot, gyertyát helyeznek majd el? Miért pont a közutak mentén alakult ki ez a szokás? Ahogy az egyéb dologban is lenni szokott, valaki elkezdte, mások követték a példáját, s most már mindenki úgy érzi, neki is így kell tennie. Egy biztos, aki meglátja ezeket a kis országúti kereszteket, egy pillanatra bizonyára elgondolkodik, hogyan is érdemes közlekedni.
Publikálta null |
|
|
|
|
Helyilap
Kistérségek
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Tudósító
Választókerület(ek)
Vállalkozások
|
|