Online Magyarország
Települések
Kistérségek
Régiók
Keresések
Befektetőknek, kivitelezőknek
(ajánlatok és ajánlatkérések)
 
Portfólió
(cégek, intézmények, civil szervezetek a településen)
 
Turisztikai vonzerőleltár
(látnivalók és rendezvények)
 
Versenyképesség
(települések statisztikai adatbázisa)
 
TÖOSZ online
(az önkormányzati szövetség hírei)
 
 
 
Új Magyarország Fejlesztési Terv
(2007-2013 nyertes pályázatok)
Web-tér menedzser
belépés
regisztrált felhasználóknak
Beruházás

Borturisztika, borturizmus

Cégek, vállalkozások hírei

Centrum Párt

Civil hírek

Egyházak

Elektronikus ügyintézés

Életmód

Energiagazdálkodás

Érdekességek

Események

e-ügyintézés

Falusi turizmus desztináció menedzsmenttel

Foglalkoztatás

Gasztronómia

Gazdasági hírek

Gyermek és ifjúsági ügyek

Gyermeknevelés

Információ

Innen-onnan

Intézményfenntartás

Jegyzet

Kamarák

Katasztrófavédelem

képviselő-testület

Képviselőtestület

Kiállítások, konferenciák

Kistelepülések

Kistérségek

Kitüntetés

Koncert

Konferencia

Kórház, klinika vagy egészségügyi centrum

Kormányrendeletek

Költségvetés

Környezetvédelem

Közbiztonság

Kultúra

Kulturális programok

Lelkisegély

MDF

Nemzetiségi ügyek

Nyugdíjasoknak

Oktatás

Önkormányzati választás

Párthírek

Politika, közélet

Regionális programok

Rendezvény

Rendőrségi hírek

Sport / fittness / szabadidő

Sportrendezvény

Statisztika

Szabadidő

Szociális ügyek

T-Kisebbségek

Turizmus

Utazás

Ünnepségek

Vendéglátás


Busóálarcok régen és ma - Prókai György, álarcfaragó

Mohács évszázados hagyományokra visszatekintő népünnepélye a Busójárás. A busók mellett ezen télbúcsúztató rendezvénysorozat méltán híres szereplői a busóálarc-faragók. Néhányan közülük, már több éve foglalkoznak maszkfaragással, ők büszkélkedhetnek a legkarakteresebb álarcokkal.


Prókai György, ezen néhány maszkfaragó egyike. Mint sok más, fiatal álarcfaragó, ő is idősebb, neves mesterek műhelyét felkeresve tanult. Az évek során sokféle álarcot faragott, mára azonban kialakult egy rá jellemző, jellegzetes stílus.

 


A Busójáráshoz szorosan kötődő maszkokból, ennek az évszázadokra visszatekintő hagyománynak a legfontosabb kellékeiből, évről-évre kiállítást rendeznek a Duna-parti kisvárosban. Ezeken a tárlatokon rendszeresen szerepelnek, s kiemelve, díjazva vannak Prókai György munkái.


A 2004-es, "Busóálarcok régen és ma" című kiállításon, a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum gyűjteményéből származó maszkokon kívül, hat különböző stílust képviselő faragó, köztük Prókai György munkáit láthattuk. A maszkfaragó, munkája elismeréseként akkor átvehette a legkiválóbb alkotóknak járó oklevelet, valamint a város borát.


Egy évvel később, pedig hazavihette a zsűri által legkiemelkedőbb busóálarc-faragóknak ítélt "mestervésőt".


Ezen ősi mesterség neves művelőjének megvannak a saját, jellemző stílusjegyei; azóta is az új igényeket kiszolgálva, de a hagyományokhoz ragaszkodva készíti maszkjait.

 


Utazás a maszkfaragás világában...


Az igazi művész nem kérkedik, nem hivalkodik, csendesen alkot. Prókai György álarcfaragó-műhelyében olyan csodának lehetnek részesei, amelyet magam is átélhettem, amikor a maszkfaragó által bepillantást nyertem ezen ősi mesterség minden munkafolyamatába.


A garázsból kialakított alkotóműhely igazi szentély. Mintha minden egyes tégla, fal, sarok a Busójárást idézné, eme ősi népszokás évszázadokra visszanyúló hagyományait lenne védeni hivatva. A falakon busóálarcok, régi fotók, újságkivágások, öreg, nagy mesterek fényképei, maszkjai - mindhez személyes emlékek fűződnek.

Miközben csendesen szemlélődöm, halkan szól a sokác zene, szintén a Busójárást idézve. Körülöttem a maszkfaragás elengedhetetlen kellékei; fadarabok, vésők, bőrök és szarvak...s a maszkfaragó csendesen dolgozik. Minden mozdulatát figyelem.


Amíg a művész alkot, magam is végzem a munkám, elkezdem faggatni. Egy fél órával később már látni lehet a busóálarc körvonalait. Közben megtudtam, hogy Prókai György gyerekkora óta a Busójárás szerelmese. A télbúcsúztató ünnephez közeledve, kisgyermekként busókat rajzolt, s már fiatalon feltűnt a mohácsi Busójárás szereplői között, előbb mint jankele, majd mint kis busó vette ki a részét ezen évszázadokra visszatekintő néphagyomány ápolásában.
Még beszélgetünk, ő folyamatosan dolgozik.


"Mindig érdekeltek a maszkok" - válaszol, a feltett kérdésre. Elmondása szerint az általános iskola felső tagozatának valamely osztályát erősíthette, amikor a suliban egy faragó szakkör indult. Természetesen, ő is részt vett a foglalkozáson. Ekkor készítette első álarcát.
Mielőtt tovább kérdezném, felemeli az előtte lévő fát, amelyen dolgozott, s mikor felnézek vidáman mosolyog rám a Prókai György által készített busóálarc. Ott van előttem, karnyújtásnyira, az egy-két órával korábban az asztalra feltett farönkből, a maszkfaragó kezének finom, de határozott mozdulati által megalkotott álarc.


Még a maszkfaragó a következő munkafolyamatba kezd, hozzáfog az álarc festéséhez, tovább beszéltetem.
"Aztán évekkel később, a lakásunk erkélyén felállítottam egy kis asztalt, s egy, az álarcfaragásról forgatott filmet nézve próbáltam meg magam is maszkot készíteni. Hamar beláttam, így nem fogok megtanulni álarcot faragni. Ekkor kerestem fel a városban élő, évek óta faragó, elismert mestert, Englert Antal, népi iparművészt" - emlékezett Prókai György, magam pedig lelkesen jegyeztem fel az újabb és újabb információkat.
A maszkfaragó aztán évekig tanulta az ősi mesterséget az idősebb faragók műhelyében. Majd 7 évvel ezelőtt kialakította saját maszkfaragó-műhelyét. Igaz, keze, mozdulatai, akkor még bizonytalanok voltak, s még sokáig kereste egyéni stílusát. De lassan, ahogy a gyermek járni tanul, lépésről-lépésre, ő is megtalálta önmagát. Kialakultak a rá jellemző stílusjegyek, finom vonalak, lecsiszolt formák, vidám, nevető álarcok.


Még szárad a festés, Prókai György a szarvak közül válogat. Ez a következő lépés, felszarvazni az álarcot. A maszkfaragó folytatja munkáját, magam is ezt teszem.
Minden művész életében eljön az a pillanat, amikor alkotásait megmutatja a nagyérdeműnek. Prókai György maszkjaival először 2001-ben szerepelt egy, a Busójárás alkalmával rendezett tárlaton. Aztán évről-évre bemutatta álarcait a művészetet kedvelő közönségnek. A maszkokat értékelő, elbíráló zsűri, pedig időről-időre kiemelte munkáit. A maszkfaragó egy kiállítás alkalmával átvehette a legkiemelkedőbb alkotóknak járó elismerést.


Leteszem a tollat, felnézek jegyzetfüzetemből, s látom, hogy a Prókai György kezében lévő álarcnak már szarvai is vannak, sőt megkapta kenderbajszát is. Jöhet az utolsó lépés. Még fel kell bőrözni a maszkot. Az álarcfaragó nem tétlenkedik. Mit lehetne kérdezni tőle? Lehet-e még többet kérdezni, kérni tőle? Mit tudna szavakban elmondani még? Ajkaim már formálják az első szavakat, de meggondolom magam. Csendben nézem, ahogy a mester befejezi művét.


Váltunk még néhány szót, aztán csukódik az ajtó, a kulcs megfordul a zárban. Az álarcfaragó-műhely ajtaja bezárult. Mögötte, immár sötétségben rejtőznek a maszkok, a Busójárás kellékei, egy ősi mesterség minden szépsége és rejtélye.


Elköszönök Prókai Györgytől. A maszkfaragó elindul...még sokáig nézek utána. Körvonalai lassan eltűnnek a messzeségbe, végül a Busójárás forgataga felé vezető úton.
 

Publikálta
null
Helyilap
Kistérségek
Művészet és kultúra
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Választókerület(ek)