Mohács évszázados hagyományokra visszatekintő népünnepélye a Busójárás. A busók mellett ezen télbúcsúztató rendezvénysorozat méltán híres szereplői a busóálarc-faragók. Néhányan közülük, már több éve foglalkoznak maszkfaragással, ők büszkélkedhetnek a legkarakteresebb álarcokkal.
Prókai György, ezen néhány maszkfaragó egyike. Mint sok más, fiatal álarcfaragó, ő is idősebb, neves mesterek műhelyét felkeresve tanult. Az évek során sokféle álarcot faragott, mára azonban kialakult egy rá jellemző, jellegzetes stílus.
![](http://store1.digitalcity.eu.com/store/clients/release/AAAAMGBT/img/alarc_2006.02.24-16.08.20.jpg)
A Busójáráshoz szorosan kötődő maszkokból, ennek az évszázadokra visszatekintő hagyománynak a legfontosabb kellékeiből, évről-évre kiállítást rendeznek a Duna-parti kisvárosban. Ezeken a tárlatokon rendszeresen szerepelnek, s kiemelve, díjazva vannak Prókai György munkái.
A 2004-es, "Busóálarcok régen és ma" című kiállításon, a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum gyűjteményéből származó maszkokon kívül, hat különböző stílust képviselő faragó, köztük Prókai György munkáit láthattuk. A maszkfaragó, munkája elismeréseként akkor átvehette a legkiválóbb alkotóknak járó oklevelet, valamint a város borát.
Egy évvel később, pedig hazavihette a zsűri által legkiemelkedőbb busóálarc-faragóknak ítélt "mestervésőt".
Ezen ősi mesterség neves művelőjének megvannak a saját, jellemző stílusjegyei; azóta is az új igényeket kiszolgálva, de a hagyományokhoz ragaszkodva készíti maszkjait.
Utazás a maszkfaragás világában...
Az igazi művész nem kérkedik, nem hivalkodik, csendesen alkot. Prókai György álarcfaragó-műhelyében olyan csodának lehetnek részesei, amelyet magam is átélhettem, amikor a maszkfaragó által bepillantást nyertem ezen ősi mesterség minden munkafolyamatába.
A garázsból kialakított alkotóműhely igazi szentély. Mintha minden egyes tégla, fal, sarok a Busójárást idézné, eme ősi népszokás évszázadokra visszanyúló hagyományait lenne védeni hivatva. A falakon busóálarcok, régi fotók, újságkivágások, öreg, nagy mesterek fényképei, maszkjai - mindhez személyes emlékek fűződnek.
Miközben csendesen szemlélődöm, halkan szól a sokác zene, szintén a Busójárást idézve. Körülöttem a maszkfaragás elengedhetetlen kellékei; fadarabok, vésők, bőrök és szarvak...s a maszkfaragó csendesen dolgozik. Minden mozdulatát figyelem.
Amíg a művész alkot, magam is végzem a munkám, elkezdem faggatni. Egy fél órával később már látni lehet a busóálarc körvonalait. Közben megtudtam, hogy Prókai György gyerekkora óta a Busójárás szerelmese. A télbúcsúztató ünnephez közeledve, kisgyermekként busókat rajzolt, s már fiatalon feltűnt a mohácsi Busójárás szereplői között, előbb mint jankele, majd mint kis busó vette ki a részét ezen évszázadokra visszatekintő néphagyomány ápolásában. Még beszélgetünk, ő folyamatosan dolgozik.
"Mindig érdekeltek a maszkok" - válaszol, a feltett kérdésre. Elmondása szerint az általános iskola felső tagozatának valamely osztályát erősíthette, amikor a suliban egy faragó szakkör indult. Természetesen, ő is részt vett a foglalkozáson. Ekkor készítette első álarcát. Mielőtt tovább kérdezném, felemeli az előtte lévő fát, amelyen dolgozott, s mikor felnézek vidáman mosolyog rám a Prókai György által készített busóálarc. Ott van előttem, karnyújtásnyira, az egy-két órával korábban az asztalra feltett farönkből, a maszkfaragó kezének finom, de határozott mozdulati által megalkotott álarc.
Még a maszkfaragó a következő munkafolyamatba kezd, hozzáfog az álarc festéséhez, tovább beszéltetem. "Aztán évekkel később, a lakásunk erkélyén felállítottam egy kis asztalt, s egy, az álarcfaragásról forgatott filmet nézve próbáltam meg magam is maszkot készíteni. Hamar beláttam, így nem fogok megtanulni álarcot faragni. Ekkor kerestem fel a városban élő, évek óta faragó, elismert mestert, Englert Antal, népi iparművészt" - emlékezett Prókai György, magam pedig lelkesen jegyeztem fel az újabb és újabb információkat. A maszkfaragó aztán évekig tanulta az ősi mesterséget az idősebb faragók műhelyében. Majd 7 évvel ezelőtt kialakította saját maszkfaragó-műhelyét. Igaz, keze, mozdulatai, akkor még bizonytalanok voltak, s még sokáig kereste egyéni stílusát. De lassan, ahogy a gyermek járni tanul, lépésről-lépésre, ő is megtalálta önmagát. Kialakultak a rá jellemző stílusjegyek, finom vonalak, lecsiszolt formák, vidám, nevető álarcok.
Még szárad a festés, Prókai György a szarvak közül válogat. Ez a következő lépés, felszarvazni az álarcot. A maszkfaragó folytatja munkáját, magam is ezt teszem. Minden művész életében eljön az a pillanat, amikor alkotásait megmutatja a nagyérdeműnek. Prókai György maszkjaival először 2001-ben szerepelt egy, a Busójárás alkalmával rendezett tárlaton. Aztán évről-évre bemutatta álarcait a művészetet kedvelő közönségnek. A maszkokat értékelő, elbíráló zsűri, pedig időről-időre kiemelte munkáit. A maszkfaragó egy kiállítás alkalmával átvehette a legkiemelkedőbb alkotóknak járó elismerést.
Leteszem a tollat, felnézek jegyzetfüzetemből, s látom, hogy a Prókai György kezében lévő álarcnak már szarvai is vannak, sőt megkapta kenderbajszát is. Jöhet az utolsó lépés. Még fel kell bőrözni a maszkot. Az álarcfaragó nem tétlenkedik. Mit lehetne kérdezni tőle? Lehet-e még többet kérdezni, kérni tőle? Mit tudna szavakban elmondani még? Ajkaim már formálják az első szavakat, de meggondolom magam. Csendben nézem, ahogy a mester befejezi művét.
Váltunk még néhány szót, aztán csukódik az ajtó, a kulcs megfordul a zárban. Az álarcfaragó-műhely ajtaja bezárult. Mögötte, immár sötétségben rejtőznek a maszkok, a Busójárás kellékei, egy ősi mesterség minden szépsége és rejtélye.
Elköszönök Prókai Györgytől. A maszkfaragó elindul...még sokáig nézek utána. Körvonalai lassan eltűnnek a messzeségbe, végül a Busójárás forgataga felé vezető úton.
Publikálta null |
![](/kepek/ec4wt/user.jpg) |
|
|
|
Helyilap
Kistérségek
Művészet és kultúra
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Választókerület(ek)
|
|