Kolbe Mihály halálának 15.-ik évfordulójára rendezett tárlatot a művész munkáiból Mohács Város Önkormányzata. Az emlékkiállítás Kolbe Mihály a városnak adományozott, az állandó kiállításon nem látható alkotásaiból – tájképekből és portrékból-, valamint a Park Utcai Általános Iskola tulajdonában lévő „Nagy magyarok” című sorozatából került összeállításra. A tárlat a Kossuth Filmszínház emeleti kiállítótermeiben látogatható. Kolbe Mihály 1907-ben született a Mura menti Légrádon. Gyermekkorát iskolásként a fővárosban töltötte. A középiskola elvégzése után beiratkozott a Budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol a „főiskola csillaga volt”. 1930-ban Glatz Oszkár tanítványaként szerzett diplomát. Járt Franciaországban, két ízben pedig Olaszországban tanulmányúton. 1932-ben telepedett le a Duna parti városban, élete, művészete 1990-ben bekövetkezett haláláig Mohácshoz kötötte. A folklór, az emberek, a Duna és a természeti környezet, az utcák meghittsége is helyet kapott művészi világában. Az 1950-es években nagysikerű városi szakkört vezetett felnőttek részvételével. A mohácsi Külvárosi Általános Iskolában 1953-tól nyugdíjazásáig, 1969-ig rajztanárként dolgozott. Tanítványainak megbízható vizuális alapokat adott, így ennek köszönhetően érték el országos sikereiket is szakkörösei. Számos neves képzőművész került ki keze alól. Hagyta a szív és az ész közös munkáját felszínre törni, „amit aztán bevégez a kéz mozdulata”. 1939-ben a római katolikus temető ravatalozójában, 1940/41-ben pedig a Korona Szállóban készített nagyméretű a népművészetből merített és a vízi világgal ihletett freskót. Ő rajzolta a város idegenforgalmi kiadványának illusztrációit is. Az 1940-es évek elején baranyai festőkkel közös kiállításon mutatkozott be Mohácson és Pécsett. Ez időben a pécsi Művészeti Társaság tagja volt, s Mohácson Martinszky Jánossal, Kelle Sándorral, Kövesi Józseffel és Rohacsek Annával alkotóközösséget hozott létre. 1954 és 1957 között a mohácsi Fogadalmi Emléktemplom falait és szószékét mozaik kompozícióival díszítette. Zrínyi Miklós mozaikportréja is az ő nevéhez fűződik. 1959-ben a pécsi Szülészeti Klinika előadótermének aulájában az általa kiművelt cement-spanyolozás eljárással (sgrafitto technika) frízt alkotott, melynek központi témája az anyaság. 1972-től tagja volt a Magyar Képzőművészeti Alapnak. Számos tárlaton szerepeltek alkotásai. Mohácson 1990-től állandó kiállításon láthatók munkái a Kossuth Filmszínház emeleti galériájában. 1934-ben a Szinyei Társaság jutalmát kapta a Nemzeti Szalon kitüntető elismeréseként, 1964-ben és 1967-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozójává, 1975-ben Mohács Díszpolgárává választották. 1975-ben, 1982-ben és 1987-ben a Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesült. 1977-ben Baranya Megyei Nívódíjat kapott, 1979-ben pedig Janus Pannonius Művészeti Díjban részesült. Kolbe Mihály képein a valóság lényegének megragadása érvényesül. Ahogy Martyn Ferenc találóan jellemezte:” Kolbe húz egy vízszintes vonalat, az maga a föld. Majd húz egy másikat az meg a Duna. És húz függőlegeseket is, azok meg már a fák! S ebben a képességében benne rejtezik a művészet évezredes nagy talánya…”
Publikálta null |
![](/kepek/ec4wt/user.jpg) |
|
|
|
Helyilap
Kistérségek
Művészet és kultúra
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Választókerület(ek)
|
|