|
Ritka az olyan nép, amely ne tisztelné őseit, halottait. Az emberiség haladottságának szinte minden fokán előfordul a tiszteletnek és a kegyeletnek kifejezései a halottak iránt.
A halottakról való tudatos gondoskodás bizonyítékai már a középső paleolitikum időszakából ismertek. A halott mellé helyezték a fegyvereit, ékszereit, hogy megkönnyítsék számára a túlvilági életet. A görögök halotti lakomát és versenyeket rendeztek halottaik tiszteletére, majd később megjelent a halottak temetkezési helyének vallásos tisztelete.
A szerzetesek időközönként misékkel, zsoltárokkal emlékeztek meg a halottakról. S bár az egyház mindig imádkozott és áldozatot mutatott be meghalt híveiért, csak 998 óta van külön ünnepe az egyház összes halottjának. November elsején, halottak napján a temetők megtelnek virággal és mécsesekkel. Gyertyát gyújtunk halottaink emlékére, illetve a halottak lelki üdvéért. Elmondunk egy imát, s azokra emlékezünk, akiket már nem lehetnek velünk, kiket elragadott tőlünk a halál.
A családok ezen a napon meglátogatják elhunyt szeretteik sírját a temetőben. Gyertyát gyújtanak és sokféle színes virággal díszítik a sírokat. Krizantém, szegfű, körömvirág... A kör alakú virágok sugárirányú szirmaikkal a napra emlékeztetnek, és mint napszimbólumok, az életet és a halhatatlanságot jelképezik. És tudjuk, hogy szeretteink örökké élnek a túlvilágon, a halottak birodalmában, ahol a meghaltak lelkei tartózkodnak. Egy olyan helyen, ahonnan senki sem térhet vissza. S mégis, ők itt vannak velünk, a szívünkben élnek tovább, egészen addig, amíg őrizzük az emlékeket. Ezért fontos, hogy legalább egy évben egyszer megemlékezzünk elhunyt szeretteinkről, hogy általunk örökké élhessenek.
Publikálta
null |
 |
|
|
|
|
Helyilap
Kistérségek
Művészet és kultúra
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Választókerület(ek)
|
|
Települések
