55 éve 135 baranyai településről internáltak családokat a nagy délibábos Hortobágyra. Ezek az emberek 12 munkatáborban, embertelen körülmények között minden joguktól megfosztva, fegyveresek őrizete mellett évekig rabságban éltek, egészen 1953 őszéig.
A foglyokat keményen dolgoztatták. A munkaidő általában napi 10-12 óra volt. Vasárnap elvben nem kellett dolgozni, de a táborparancsnokság ekkor is talált végeznivalót.
A fejadagot azonban nem a nehéz fizikai munkához mérték. A rendelkezésünkre álló adatok szerint egy fogoly napi fejadagja a következő volt: 600 gr kenyér, 90 gr árpakása, 600 gr burgonya és zöldség. Az ötvenes évek elején visszatért foglyok beszámolóiból kiderül, hogy ennél lényegesen kisebb adagokat kaptak.
Orvosi ellátás gyakorlatilag nem volt. Hasmenés ellen faszenet, gyomorfájás ellen krétaport használtak a rabok. Más fertőzésekre általában higított kálium-permanganátot használtak.
Véget nem érő szenvedések jellemezték a munkatáborok lakóinak életét. A napi 12 órás, erőn felüli fizikai munka, a silány élelmezés mellett, ki voltak szolgáltatva az őrök kegyetlenségének, embertelenségének is. A rabtartók a 12 munkatáborban eltérően viselkedtek. Azt, ahogyan az őrök bántak a munkatáborok lakóival, sok mindennek lehet nevezni, csak nem tisztességes bánásmódnak.
A munkatáborok a rémségek világával ismertették meg a szerencsétleneket. A tábor kegyetlen bánásmódot jelentett, sokuknak halált is, másoknak betegséget, szenvedés és több évnyi rabságot.
De eljött a szabadulás napja. Azonban a szabadulás újabb megpróbáltatásokat hozott. A kitelepítettek szabadulásuk utáni akadályaikkal és jogtalanságaikkal hamar szembesültek.
Az elbocsátásnak két lényeges feltétele volt. Az egyik, hogy senki eredeti lakhelyére nem mehetett vissza, a másik, hogy az elkobzott ingóságokat tilos visszakérni. Ugyanakkor senkinek sem beszélhettek a munkatáborokban történtekről, illetve minden magyarországi gyár, üzem megkapta a parancsot: tilos internáltakat szellemi munkakörben foglalkoztatni. Akkoriban egy kitelepítettnek nem az iskola elvégzése volt problémás, hanem az iskolába bejutás.
A kitelepítetteknek évtizedekkel a munkatáborokban eltöltött évek után is szembesülniük kellett a megkülönböztetéssel. Még sokáig messze voltak a normálisnak mondható élettől.
Sokáig tilos volt beszélni a Hortobágyon történtekről. Az idő múlásával azonban megváltoztak a dolgok. Mára már a hortobágyi kitelepítetteknek is megalakult az érdekvédelmi szervezetük. A tagok emléktáblákat állítottak, emléknapokat szerveznek, sőt több könyvet is megjelentettek a kitelepítésről.

Publikálta null
		Helyilap Mohácsi Hírlap Kistérségek Mohácsi Kistérség Művészet és kultúra Kedves János Területfejlesztési Önkormányzati Társulások Bácska-Dunamellék Önkormányzatok Környezetvédő, Infrastruktúra-, Közmű- és Vidékfejlesztő Közhasznú Társaság Mohács Térségi Területfejlesztési Társulás Választókerület(ek) Baranya Megye 05. számú Országos Egyéni Választókerület

Start | Hogyan használjam? Powered by T-soft