|
A mai politikai viták egyik sarkalatos pontja az egészségügy átalakítása. A kutatási adatok szerint azonban az Európai Unió országaiban az egészségügyben megjelenő hiány nincs összefüggésben az egészségügybe vetett bizalommal.
 A mai politikai viták egyik sarkalatos pontja az egészségügy átalakítása, amely többek között azért is sürgető, mert a nyugdíj- és a tb-alap 2005-ben 25 százalékkal költött többet annál, mint amennyi bevételük a járulékokból származott.
A kutatási adatok szerint azonban az Európai Unió országaiban az egészségügyben megjelenő hiány nincs összefüggésben az egészségügybe vetett bizalommal. Ebben az írásban ezt két adatsor segítségével mutatjuk meg. Áttekintjük, hogy az Európai Unió országai GDP-jük mekkora arányát költik egészségügyre (forrás: Eurostat), és empirikus adatokkal illusztráljuk, hogy az uniós országok lakosságának mekkora hányada bízik az egészségügyben (forrás: World Value Survey 1999-2001).
Az Eurostat definíciója értelmében az 1. térképen bemutatott indikátor azt jelzi, hogy az adott ország bruttó nemzeti össztermékének mekkora százalékát költi betegségre, egészségügyre. Ezek a költségek magukban foglalják azt a készpénzben kifejezett hasznot, amelyek részben vagy egészben lefedik a betegség vagy károsodás miatt elszenvedett keresetkiesést, valamint a társadalombiztosítás keretében biztosított orvosi ellátást a biztosított állampolgárok egészségének fenntartása, helyreállítása és javítása céljából (forrás: Eurostat. Public health. Human health protection and lifestyle. Health care expenditure).
Mind a nyugat-európai, mind a közép-kelet-európai országok körében találunk az egészségügyre keveset, illetve sokat költő országokat. Általános trendként azonban kijelenthető, hogy a régi tagországokban költik a legtöbbet az egészségügyre, a GDP 7,5-10 százalékát. Ez alól kivétel Finnország, Dánia, Írország, Ausztria, Olaszország, Portugália és Görögország, ahol „csak” a bruttó nemzeti össztermék 6-7,5 százalékát költik erre a célra. A régi tagországok közül a luxemburgiak és a spanyolok költenek a legkevesebbet egészségügyre.
Az Európai Unióhoz 2004-ben csatlakozó közép-kelet-európai régió országai közül Szlovéniában költenek a legtöbbet egészségügyre (a GDP 7,8 százalékát), Magyarországon és Csehországban közepesen sokat (a GDP 6,2, illetve 7,1 százalékát), míg a többi hét országban keveset, a GDP alig 3–6 százalékát.
Az itt be nem mutatott elemzésekből kiderül, hogy a régi uniós tagországok átlagosan (statisztikailag szignifikánsan) többet költenek egészségügyre, mint az új tagországok: átlagosan a GDP-jük 7,2 százalékát, szemben az új tagországok 5,2 százalékos átlagával.
A World Value Survey 1999-2001 kutatásában arra kérték az állampolgárokat, értékeljék egy négyfokú skálán, mennyire bíznak a különböző intézményekben, köztük az egészségügyi rendszerben. Az adott ország egészségügyi rendszerében „teljes mértékben”, illetve „eléggé” bízók arányát összesítettük, és vetítettük rá Európa térképére. Hasonlóan az előző térkép színskálájához, minél „pirosabb” egy ország színe, annál magasabb az ábrázolt indikátor értéke, és minél „zöldebb”, annál alacsonyabb.
Az ábra alapján megállapíthatjuk, hogy az Európai Unió országai nemcsak abban különböznek egymástól, hogy GDP-jük mekkora hányadát költik egészségügyre, hanem az egészségügyi rendszerben vetett bizalom mértéke is változatos képet mutat. A régi és az új tagországok között is vannak olyanok, ahol sokan bíznak az egészségügyben. De míg a gazdaságilag fejlett európai országok többségében igaz ez az állítás, addig a vizsgált közép-kelet-európai országok körében alig háromban, Máltán, Szlovéniában és Lettországban mondható magasnak és közepesen magasnak az egészségügyben bízók aránya (a máltaiak 86%-a, a szlovénok 67%-a, a lettek 65%-a bízik az egészségügyben). A litvánok, a csehek és a magyarok bíznak a legkevésbé (33%, 42% és 43%).
Az adatok (itt be nem mutatott) további elemzéséből az is kiderül, hogy míg a régi tagországok állampolgárainak átlagosan 65%-a bízik az egészségügyben, addig az új tagországok állampolgárainak átlagosan alig 55%-a. Vagyis míg az egészségügyre való ráfordítás mértékében mutatkozó különbség a régi és az új tagországok körében szignifikáns volt, addig az egészségügyben bízók arányában mért különbség nem szignifikáns.
Az Európai Unió országainak összességét tekintve tehát nincs közvetlen összefüggés az egészségügyre való ráfordítás és az egészségügyben vetett bizalom között. Az Európai Unió országai között vannak olyanok, ahol nemcsak az egészségügyre való ráfordítás magas, hanem az egészségügyi intézményekbe vetett bizalom is - ez kilenc országra jellemző, amelyek Szlovénia kivételével mind régi tagországok. Vannak olyanok is, ahol mind az egészségügyre való ráfordítás, mind az egészségügybe vetett bizalom alacsony - ez összesen 11 országra igaz, ebből 6 új tagország. Az elemzett régiós országok közül Magyarország és Csehország is az utóbbi csoporthoz tartozik: közepes mértékű ráfordítás mellett nagyon alacsony az egészségügybe vetett bizalom.
De a vizsgált országoknak van egy harmadik csoportja is, amelybe öt ország tartozik. Ezekben az országokban nem állapítható meg lineáris összefüggés a bizalom és a ráfordítás mértéke között. Németországban és Angliában hiába költenek sokat az egészségügyre, a bizalom alacsonynak mondható, míg Luxemburgban, Máltán és Lettországban keveset költenek, az egészségügyi intézményekbe vetett bizalom mégis magas. Ha elhagyjuk az elemzésből ezeket az országokat, akkor (statisztikailag szignifikáns) lineáris összefüggést kapunk a ráfordítás és bizalom között, vagyis arra a következtetésre jutunk, hogy egy országban minél többet költenek az egészségügyre, annál többen bíznak az egészségügyben, és minél kevesebbet költenek, annál kevesebben bíznak benne.
Az elemzések után felmerülő kérdés az, hogy mi a magyarázata a harmadik csoportba tartozó országokban számított adatoknak - és ezen belül elsősorban az, hogy Németországban és Angliában, ahol annak ellenére, hogy az államháztartás komoly összegeket fektet be az egészségügybe (a GDP-je 8,1, illetve 7,7 százalékát költi erre a célra), az egészségügyi intézményeknek miért nem sikerül mégsem elnyerniük állampolgáraik bizalmát.
A szerző szociológus.
Szerző: Szabó Laura
Publikálás dátuma: 2006.06.23 09:33
|
Települések
