|
Áttörés a romániai kisebbségpolitikában vagy az erdélyi magyarság autonómia-törekvéseinek feladása?
A bukaresti kormánykoalícióban szerepet vállaló RMDSZ március közepén jelentette meg és bocsátotta közvitára azt a kisebbségi törvénytervezetet, amely megszabná a kulturális autonómia kereteit a romániai nemzeti kisebbségek számára. Az előterjesztők szerint áttörést jelentene a romániai kisebbségpolitikában a jogszabály elfogadtatása, az RMDSZ-szel szemben álló politikusok viszont egyenesen az erdélyi magyarság autonómia-törekvéseinek feladását látják a tervezetben.
 A kisebbségi törvénytervezet körüli vita ismét a radikálisok és egyezkedők közötti törésvonal mentén osztotta meg az erdélyi magyar politikusokat. Az előbbiek számára az a fontos, amit a tervezet nem tartalmaz, az utóbbiak számára pedig az, ami benne van. Az előbbiek számára kudarc és végzetes meghátrálás mindaz, amiről a kisebbségi törvény nem szól, míg az utóbbiak hatalmas sikerként könyvelik el mindazt, amivel elő mertek hozakodni. Az előbbiek csak a pohár üres, míg az utóbbiak csak a pohár teli részére képesek figyelni. Ilyenformán a tervezetről meghirdetett közvita is beteljesületlen szándék maradt: ha akadt is olyan asztal, amely körül szakértők fejtették ki a tervezettel kapcsolatos érveiket, a felek többnyire elbeszéltek egymás mellett; vita helyett sajtónyilatkozatokat és állásfoglalásokat termett az a szűkös két hét, amit a tervezet jobbítására szánt az előterjesztő.
Kulturális autonómia
Az erdélyi magyarság autonómiaigénye több mint egy évtizede szerepel az RMDSZ programjában, a fogalmat azonban újabban a szövetségből kivált, Tőkés László vezette csoportosulás tűzte zászlajára, 2003-ban. A püspököt az RMDSZ szatmári kongresszusa fosztotta meg tiszteletbeli elnöki címétől, miután Tőkés saját szervezete beperelésével próbálta kikényszeríteni az évtizede halogatott belső választások megszervezését. Hívei rögtön több szervezetet is megalakítottak: a Tőkés László által elnökölt Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács székelyföldi képviselői külön Székely Nemzeti Tanácsot hoztak létre, azok pedig, akik a választásokon is indulni akartak, a Magyar Polgári Szövetségbe tömörültek. Valamennyien az erdélyi magyarság autonómiáját helyezték célkitűzéseik középpontjába, mondván, hogy ezt az RMDSZ a román politikai partnerekkel való együttműködés kedvéért kiiktatta retorikájából. 2004-ben, a romániai helyhatósági és parlamenti választások idején az RMDSZ is felvette jelszavai közé az autonómiát, majd mikor megkerülhetetlen tényezővé vált az új parlamenti többség létrehozásánál, a kulturális autonómia megvalósítását a koalíciós partnerekkel is elfogadtatta. Az erre vonatkozó ígéret a közös kormányprogramba is bekerült. Az RMDSZ ezt az ígéretet próbálja behajtani azzal, hogy a kormány elé terjesztette saját kisebbségi törvénytervezetét, amelynek ötödik fejezete a „kulturális autonómia” címet viseli. A magyar szövetség arra számít, hogy könnyebb lesz a parlamentben megszavaztatni a jogszabályt, ha az a kormány és nem az RMDSZ-frakció kezdeményezéseként kerül a honatyák elé.
Háromszintű autonómiakoncepció
Autonómiát persze sokfélét el lehet képzelni, mint ahogy sokféle autonómia működik is már a földrészen. Az erdélyi magyarság sajátos életfeltételeire háromszintű autonómiakoncepciót dolgoztak ki a közösség politikusai - figyelembe véve azt, hogy itt vannak területek (Székelyföld, Partium), ahol a magyarok lokális többséget alkotnak, másutt pedig kisebbségi közösségekben, illetve szórványban élnek. Az erdélyi magyarság identitásának megőrzését és közösségi fejlődését a Székelyföldön a területi autonómia, Erdély más térségeiben a magyar kisközösségek sajátos státusú önkormányzatai szolgálhatnák, míg a teljes romániai magyarság kulturális önrendelkezését a személyi elvű autonómia biztosítaná. Ennek a koncepciónak a kidolgozásában a kilencvenes évek elején az a Csapó József RMDSZ-szenátor jeleskedett, aki ma a Székely Nemzeti Tanács elnökeként tör borsot a szövetség orra alá. Az RMDSZ most benyújtott törvénytervezete kizárólag a kulturális autonómiára vonatkozik. Az előterjesztők szerint ezzel megalapozza, míg a szövetségen kívüli kritikusai szerint kizárja a többi autonómiaforma megvalósítását.
A kisebbségi törvénytervezet - a román nemzetállami alkotmány kereteit feszegető módon - államalkotó tényezőknek minősíti a több mint száz éve honos kisebbségeket, tiltja beolvasztásukat, az általuk lakott térségek etnikai arányának megváltoztatását. Identitásuk megőrzése érdekében garantálja számukra a jogot az anyanyelvű intézmények működtetéséhez az oktatás, kultúra és tömegtájékoztatás területén. Az RMDSZ törvénytervezete keretbe foglalja az eddig elért nyelvhasználati jogokat, és jogalapot biztosít az anyanyelvű állami oktatáshoz az óvodától az egyetemig. Elfogadása esetén a román államnak kötelessége lenne ehhez az önálló intézményi keretet is biztosítani - amennyiben az illető nemzeti kisebbség ezt igényli. A jelentős számarányú kisebbségeknek egész napos anyanyelvű műsor is jár a közszolgálati rádió, illetve televízió regionális hálózatában. Az anyanyelvű tanügyi, kulturális és tömegtájékoztatási intézmények vezetőit csak az illető kisebbség legitim képviseletének jóváhagyásával lehet kinevezni, vagy leváltani.
A belső pluralizmus kérdése
Az RMDSZ törvénytervezetét a legtöbben amiatt bírálják, hogy az állítólag elfojtja a kisebbségek belső pluralizmusát. A jogszabály szerint ugyanis a kisebbségi szervezetek megalakítására az egyesületi törvény vonatkozna, ám a választásokon való részvételüket a pártokéhoz hasonló bejegyzéshez kötné. Így csak az a kisebbségi szervezet állíthat majd jelöltlistát, amelynek tagsága meghaladja a közösség összlétszámának 15 százalékát, vagy a 25 ezer főt úgy, hogy 15 megyében vannak tagjai, megyénként legalább 300-an. A tervezet eredeti változata szerint a már parlamenti képviselettel rendelkező kisebbségi szervezeteknek nem kell ismét bejegyeztetniük magukat. Ezt a megkülönböztetést, amely sokak szerint afféle egypártrendszert állandósít a kisebbségek életében, a bírálatok hatására az RMDSZ eltávolítaná a jogszabályból, de nem a bejegyeztetés feltételeit enyhítené, hanem a parlamentben jelen lévő szervezeteknek is kötelezővé tenné az újbóli bejegyzést.
A törvénytervezet külön szabályozza a parlamenti képviselettel rendelkező romániai kisebbségek közös testületének, a Nemzeti Kisebbségek Tanácsának hatáskörét. A kormány mellett konzultatív szervként működő tanács hivatott egyebek mellett elosztani a kisebbségi szervezetek működtetésére szánt költségvetési támogatást. Ennek nagysága az illető közösség lélekszámától, valamint kulturális és oktatási intézményeinek számától függ.
A romániai nemzeti kisebbségek választott testületeken, úgynevezett Nemzeti Kulturális Autonómiatanácsokon keresztül gyakorolhatják önrendelkezési jogosítványaikat. A tervezetben leírt kulturális autonómia elsősorban az anyanyelvű oktatási, kulturális és tájékoztatási intézmények igazgatására vonatkozik. Az autonómiatanácsok kialakítását célzó belső választáson bárki részt vehet, ezt azonban nem az állam, hanem az illető közösség „reprezentatív” szervezete készítené elő és bonyolítaná le. A voksolás költségeit az államkasszából fedeznék.
Sietős előterjesztés
Az erdélyi magyar protestáns egyházfők közös nyilatkozatban szorgalmazták, hogy az RMDSZ rendezzen széleskörű vitát a törvénytervezetről, mielőtt beterjesztené a bukaresti kormány elé. A püspökök súlyos demokráciadeficitként értékelték, hogy a tervezet „a politikai monopóliumra való törekvés szándékának rendeli alá a reprezentativitás kérdését, amikor a kisebbségi politikai szervezetek bejegyzési kötelezettségeit rögzíti”. Hasonló tartalmú nyílt levelet intézett az RMDSZ elnökéhez a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének elnöke, Egri István is, aki azt szerette volna elérni, hogy tolják ki május 31-ig a módosító javaslatok beküldési határidejét.
Mindazonáltal a kisebbségi törvény tervezetét Markó Béla március 31-én a bukaresti kormány elé terjesztette. A miniszterelnök-helyettes a sietség okait azzal magyarázta, hogy az idő múlásával egyre csökken a törvény elfogadtatásának esélye, tapasztalatai szerint ugyanis egy új kormány működésének első hónapjaiban a kényes kérdéseket meg lehet beszélni, el lehet fogadtatni, később azonban már könnyen „lemerevednek" a dolgok. A politikus szerint rendkívül nagy áttörés lesz, ha a jogszabályt sikerül elfogadtatni a román kormánnyal és megszavaztatni a román parlamenttel. Hozzátette: Romániában teljesen előzmény nélküli, még a környező országokban is kevés példa van rá, hogy megalkotják a kulturális autonómiához szükséges jogi keretet.
Szerző: Baranyi László
Publikálás dátuma: 2005.04.06 16:11
|
Települések
