|
1991-ben, amikor még a marosvásárhelyi Pro Európa Liga is részt vett a Nyári Egyetem szervezésében, Bálványos a román és a magyar fiatalok közötti fesztelen párbeszéd színhelye volt...
1991-ben a marosvásárhelyi székhelyű Pro Európa Liga két nagyszabású projektben is részt vett. Az egyik közülük éppen a „Bálványosi Nyári Egyetem” volt, amelyet közösen szervezett a FIDESZ-szel és a MISzSz nevű fiatal romániai magyar szervezettel.
 Bálványos jól ismert az erdélyi magyarság körében. Már-már anekdota számba megy, hogy Romániában Bálványos az egyetlen olyan helységnév, amelynek hivatalosan is csak magyar nyelvű változata létezik. Bálványosfürdő a régió középpontjában, a Szent Anna tó közelében található, és már régóta a magyar fiatalság kedvenc találkozóhelyének számít. A fiatalok minden évben sátrakat vertek a tó partján, és részt vettek a július 26.-i Szent Anna naphoz fűződő katolikus vallási ünnepségeken, valamint a többi hagyományőrző rituális ceremóniában, beleértve a lányfürdetést is. Régebben a hatóságok a legkülönfélébb módokon zaklatták emiatt az odazarándokoló embereket: követelték, hogy bontsák le a sátraikat, megfélemlítették őket. Mindez természetesen csak fokozta a helység szimbolikus jelentőségét.
Elmondható tehát, hogy Bálványos mint elvonulásra alkalmas hely egyszerre volt etnikai és ideológiai tartalmakkal terhelt. Minthogy a Ceauşescu-féle kommunizmus nemcsak nacionalista volt, hanem egyúttal asszimilációs politikát is folytatott, itt e két dimenzió találkozott egymással. A Bálványoshoz kapcsolódó történeteket hallgatva eszembe jutott a Fekete-tenger partján lévő Május 2. fürdő, a nudisták és az amatőr festőművészek kedvenc gyülekezőhelye… A Május 2. mindig is alternatív helynek számított, teljes mértékben hiányzott belőle az identitás dimenziója. Ott nem volt helye semmiféle hagyománynak – legkevésbé a vallásosnak –, s ha egyáltalán visszanyúlt valamilyen múlthoz, akkor is legfeljebb a ’60-as évekhez.
1990 után néhány magyarországi politikus logikusnak tartotta, hogy Bálványost a magyarság sorskérdéseiről folytatott párbeszéd színterévé alakítsa át. Mivel a dinamikus fiatalok pártjából, a FIDESZ-ből néhányan erdélyi származásúak voltak – mint például Lőrincz Csaba –, így a fiatal romániai magyar szervezetekkel közösen azt találták ki, hogy Bálványoson legyen a tábor színhelye. A Bálványosi Tábor 1990-ben nyitotta meg a kapuit, és ez nagyjából egybeesett azzal az időszakkal, amikor a FIDESZ és a MISzSZ azon tanakodott, miként reagáljon a romániai nacionalista megnyilvánulásokra.
Abban az időben szintén a FIDESZ-nél dolgozott Blénesi Éva is, aki a Székelyföldről származott, és akit különben régi jó barátság fűzött a Pro Európa Liga képviselőihez. (Blénesi Éva Doina Cornea barátnőjének, Gyímesi Évának a tanítványa volt. Ő volt az, aki Gyímesi Éva közvetítésével kicsempészte az országból Cornea asszony leveleit, ugyanis Gyímesi Éva túlzott megfigyelés alatt állt azokban az időkben ahhoz, hogy maga próbáljon kísérletet tenni a levelek kijuttatására.)Ő vette fel a kapcsolatot Smaranda Enachéval és Szokoly Elekkel, és felajánlotta nekik, hogy vegyenek részt a budapesti párttal közösen a bálványosi tábor megszervezésében. Így 1991-től a Pro Európa Liga a FIDESZ partnerévé vált. A Liga részvétele alapvetően megváltoztatta a helyzetet. Bálványos a valamikori magyar–magyar találkozó színhelyéből a román–magyar találkozás terepévé vált.
Abban az időben az Orbán Viktor és Németh Zsolt fémjelezte FIDESZ egy fiatal, dinamikus formáció volt, liberális tendenciákkal, s bár korántsem meghatározó, de nem is elhanyagolható szerepet töltött be a magyarországi politikai életben. Bálványosra azért jöttek, hogy beszélgessenek, magyarázzanak, válaszoljanak a feltett kérdésekre, tudásanyagot kínáljanak a fiatal magyarországi és romániai vezetők számára. Egy valóságos iskolát teremtettek a fiatalok számára, és egy igazi kommunikációs színteret alakítottak ki a kétféle „leadership-magatartásforma” között.
Ezeken az eseményeken természetesen elsősorban demokratikus szemléletű emberek vettek részt. Érdemes végigtekinteni Bálványos rendszeres résztvevőinek a névsorán: Orbán Viktor, Németh Zsolt, Adrian Severin, Renate Weber, Zoe Petre, Horia Rusu, Markó Béla, William Totok, Andrei Cornea, Kolumbán Gábor, Szilágyi Zsolt, Dinu Zamfirescu, Mariana Celac, Nicolae Gheorghe, Paul Philippi, Wolffgang Wittstock, Mircea Toma, Victor Babiuc, Mariana Tata, Anamaria Pop, és még hosszasan folytathatnám a nevek sorolását. Jómagam a Nyári Egyetem állandó résztvevője voltam, és nyugodtan állíthatom, hogy igen sokat jelentett egymás kölcsönös elismerésében a párbeszédnek ez az intézménye.
Egyesek később elhagyták a „Klubot”. Annak idején tag volt Varujan Vosganian is, akit kezdetben felkértek az Altera című folyóirat szerkesztőbizottsági tagságára, de később kizártak onnan, minekutána a Jobboldali Erők Egyesületének (Uniunea Forţelor de Dreapta) elnökévé vált, meghasonult önmagával, és odáig fajult, hogy tekintélyelvű, kisebbségellenes nyilatkozatokat tegyen, éppen ő, örmény származású létére.
Az előbbiekben említettem, hogy a Pro Európa Liga szerepvállalásának feltétele volt, hogy a Bálványosi Táborban a román–magyar dialógusra tevődjön át a hangsúly. 1996-ban a Nyári Egyetem Tusnádfürdőre helyezte át a központját. Maga a hely ugyanolyan szép volt, mint az előző. Nem is a helymódosítás jelentette a nagy változást, hanem az a tény, hogy a FIDESZ 1998-ban a kormányra került. A fiatal liberálisok diskurzusa már ezt megelőzően egyre inkább konzervatív–nacionalista jelleget öltött. Az Orbán-kormány ehhez egy további autoriter árnyalatot adott. A Liga vezetői egyre nagyobb gyanakvással kezdtek tekinteni egy ilyen méltatlan kapcsolatra. Érdekes megfigyelni, hogy egy ilyen helyzetben hogyan alakulnak a nemzeti és az ideológiai érzékenységek közötti viszonyrendszerek. Nem a román Smaranda Enache, hanem a magyar Szokoly Elek volt az, aki ragaszkodott ahhoz, hogy a Liga lépjen ki a FIDESZ-szel való együttműködésből, amelyet túlontúl nacionalistának és antiliberálisnak tartott. Ezek után a Liga 1997-ben visszavonta az intézményes részvételét.
A lépést érdemes a maga súlya szerint értékelni, mert nyilvánvalóvá teszi, hogy sokkal inkább egy mélyebb racionalitás húzódik meg mögötte annál, mintsem hogy egy könnyen megideologizálható és kihasználható pillanatnyi doktriner választás eredménye legyen. Az a kitüntetett figyelem, amelyet a kisebbségi jogok harcosai a sérülékeny, elnyomott identitások iránt tanúsítanak – mint ahogy a romániai magyarok is ki voltak téve a román nacionalizmus nyomásának –, csak addig tekinthető legitimnek, míg az az „áldozat” iránti szolidaritást fejezi ki. De attól a pillanattól kezdve, hogy visszavágássá válik, és az identitás védelme melletti érvelésből antiliberális eszközt gyárt magának, elvész a legitimitása. (Ugyanez a probléma merül fel azzal a Nagy-Romániával szemben is, amely a mai nacionalizmusát és magyarellenességét az 1919 előtti Magyarország asszimilációs gyakorlatainak a felemlegetésével indokolja.)
Ezért fontos, hogy az embert döntéseiben a szabad szellem vezérelje, és meglegyen benne az előrelátás képessége, amellyel fel tudja ismerni a köztes tényezők mögött meghúzódó logikát. A Pro Európa Liga vezetői sohasem veszítették el a józan ítélőképességüket. Ez még eggyel több okot ad számomra, hogy ma is különös gyengédséggel gondoljak Smaranda Enachéra és Szokoly Elekre. Az a tény, hogy a mai napig is ők állnak a Liga vezetőségének az élén, megnyugvással tölt el. Lehetne ez másképp is? Valószínűleg igen. Hisz van példa arra, hogy az intézmények a kezdeti erkölcsi tőkéjükre alapozva, az újabb „technokrata” generációk révén – akik fel vannak vértezve minden szükséges tárgyi/technikai tudással – a későbbiek folyamán egészen más fejlődési irányt vehetnek. Ezenközben könnyen megesik, hogy elveszítik az alapvető morális ösztönökkel való kapcsolatukat.
Blénesi Éva fordítása
Írása részlet Orosz rulett. Románok és magyarok, 1990–2000 című tematikus naplójából.
A szerző a romániai civil társadalom markáns egyénisége. Számos könyv, publikáció szerzője és a romániai Helsinki Bizottság igazgatója.
Kapcsolódó cikk:
Gabriel Andreescu: Mit értett meg a román értelmiség?
Gabriel Andreescu: Románia etnopolitikai arculata
Nem csak Románia érdeke a csatlakozás
Szerző: Gabriel Andreescu
Publikálás dátuma: 2005.08.08 15:54
|
Települések
