A 26 fiatal felnőtt sok megszívlelendő, jó tanáccsal szolgált, nem egyszer fanyar, humoros önkritikát gyakorolva középiskolás éveiket illetően. „Ha van valami hobbitok, most csapjatok bele! Ne lustálkodjatok, később nem lesz rá időtök!”; „Tanuljatok meg időbeosztással tanulni!”; „Ami érdekel, azt nagyon tanuljátok, fontos, hogy motiváltak legyetek!”; „Ne szülői nyomásra, apu-anyu szakmáját folytatva válasszatok pályát, hanem ami érdekel, annak alapján. Ha kell, veszekedjetek emiatt otthon!”; „Amikor kimentek a kollégiumból, azonnal felnőttnek számítotok, nem lesz a feneketek alá tolva minden, mint itt a kollégiumban… jó, ha főzni is tudtok!”;”Nyelvvizsgázzatok le még a gimnáziumi évek alatt, nem lesz később időtök rá. Nagyon bánom, hogy annak idején németből nem nyelvvizsgáztam…” „Kulcsfontosságú az egyetemen, hogy folyamatosan kell tanulni a legnehezebb tantárgyakat. Már a gimnáziumban is jó, ha hozzá szoktok ehhez!”; „Járjatok be majd az egyetemi előadásokra, jó bevágódni, mert a tanárok figyelik az arcokat!”

Az egyetemi hallgatók – akik között Köztársasági ösztöndíjas is volt – nagyon ambicionáltan, rokonszenves őszinteséggel beszéltek tanulmányaikról, nem rejtve véka alá negatív élményeiket sem, de azonnal kiegészítették bölcs tanácsokkal: „Ha rájössz, hogy nem neked való szakot választottál, ne keseredj el, minél hamarabb váltsál!”; „Sok előnye van egy csendes, nyugodt albérletnek, de ne felejtsétek el, az egyetemi kollégiumokban zajlik a közösségi élet, nem csak bulik, de öntevékeny körök és sportolási lehetőségek vannak, ezért én rendszeresen bejárok.”; „Ne ijedjetek meg az idős professzorok riogatásától, hogy nem lehet levizsgázni a tárgyukból, ti csak tanuljatok folyamatosan és rendszeresen.”                 

Végezetül egy kis „színes csokor” azokról a szakmákról, amelyeket képviseltek volt „aranyos” kollégistáink, a szolnoki Varga Katalin Gimnázium közelmúltban érettségizett diákjai: orvos, gyógypedagógus, vegyészmérnök, közigazgatás-szervező, nyomozó, mentőtiszt, jármű mérnök, energetikai-, mechatronikai mérnök, tanító, matematika-informatika tanár, magyar-történelem tanár, fogtechnikus, villamosmérnök, bölcsész (anglisztika), rekreáció-szervező, stb. Jó volt látni, a szolnoki Arany János tehetséggondozó programban végzettek többsége már megtalálta leendő hivatását, tanulmányaikban lendületesen haladnak előre. Akkor is jó ez, ha néhányukra talán igaz a dal szövege, amit gitárral kísérve el is énekeltünk nekik: "Álmaimban nem ezt vártam, de felébredtem és megtaláltam". Sok sikert kívánunk, köszönjük, hogy eljöttetek, és köszönjük a sok hasznos tanácsot a még gimnáziumba járó "aranyos" évfolyamok nevében!

Publikálta Csirke, József

További cikkek a szerzőtől >>> Levél küldése a szerzőnek >>>