Hosszú út volt már mögöttünk, amikor megérkeztünk, ezért mindenki bágyadtan és álmosan kászálódott le a buszról. A tutajozás ötlete engem sem villanyozott fel, mert akkor még nem tudtam, hogy ez mit takar magában. Mindenki fáradtsága elmúlt egy pillanat alatt, amikor arra került a sor, hogy helyet találjunk magunknak a tutajokon. A víz hűvös volt, és gyönyörű, az utazás pedig izgalmas kalandnak ígérkezett. Elindultunk. Tutajosaink lassan és kimérten emelgették az evezőként funkcionáló farudat, mi pedig fészkelődni kezdtünk a helyeinken. Hamar hozzászoktunk a ringatózáshoz. A társaságunk nagyon élvezte az utazást, a másik két tutajjal való versengést, és az elénk táruló gyönyörű látványt. Bevallom, minden kanyarban azon izgultam, nehogy véletlenül vége szakadjon a kirándulásnak. Rengeteget nevettünk, és a kísérő tanáraink is velünk együtt nevettek. Énekeltünk és viccelődtünk, ezért a hangulat remek, a tutajozás pedig kalandos volt, és a táj varázslatos. Sajnáltam, hogy nem kaptunk idegenvezetést, mert így csak a látványra hagyatkozhattam. Utazásunk végén visszasétáltunk a buszhoz és közben az élményeinket osztottuk meg azokkal a társainkkal, akik a másik két tutajon utaztak. A dunajeci tutajozást soha nem fogom elfelejteni, és azt hiszem, semmilyen más hajóprogramhoz nem hasonlítható. Hálás vagyok a program vezetőinek, hogy ott lehettem.

Publikálta Csirke, József

További cikkek a szerzőtől >>> Levél küldése a szerzőnek >>>