A szegedi 9. és
10. évfolyam nagy izgalommal készült a közös kirándulásra. De nem akartunk
felkészületlenül útra kelni, ezért az indulás előtti napokban a diákok
kiselőadásokat, fényképes bemutatókat tartottak egymásnak azokról a helyekről,
amelyeket felkeresni szándékoztunk. Az indulás napja gyorsan elközelgett:
június 4-én, csütörtökön 6 órakor indult útnak a csapat. A hosszú utazást csak
két megállóval szakítottuk meg. Először Vajdahunyadon álltunk meg, hogy
kedvünkre bebarangolhassuk a várat a toronytól egészen a kínzókamráig
(szerencsére a hóhér éppen szabadságon volt). Második megállónk Segesvár volt.
Elgémberedett tagjainknak jólesett a séta a zenélő óratoronyig, sőt a torony
tetejéig, ahonnan nagyszerű kilátás nyílt a városra, és még azt is
megtudhattuk, hogy a jelentős nagyvárosok hány kilométerre vannak Segesvártól.
Este 9 órakor érkeztünk meg Csíkszeredára, ahol már finom meleg vacsorával
vártak bennünket. Az utazás és a hotel az újdonság varázsával hatott a
diákokra, ezért nehéz volt őket ágyba parancsolni, de végül mindenkit elnyomott
az álom.
A pénteki napot a Szent Anna-tónál
indítottuk. A kora délelőtti órákban még nagyon hűvös volt, elkélt a pulóver és
a széldzseki, így csak sétáltunk egy kicsit, és fotókon örökítettük meg a
látványt. A Mohos lápot idegenvezetéssel a medvék lábnyomában jártuk be, s
teljes bizonyosságot nyertünk arról, hogy ingoványos talajra tévedtünk – ha
egyszerre többen ugráltunk a palánkon, megmozdult a tónak a vize. Innen
Csíksomlyóra vezetett az utunk, ahol a meredek Kálvárián kapaszkodtunk fel
–volt, aki felszaladt –, hogy a színpadon megpihenve dalra fakadjunk (az István
a király című rockoperából szólaltattunk meg egy dalt), de a bátrabbaknak a
lába is táncra perdült. A csoport többsége lefelé már a könnyebb utat
választotta, de tartogatni is kellett az energiát, hiszen még a csíkszeredai
Mikó vár is ránk várt. A kikészített korabeli zubbonyokat magunkra öltve egy
rögtönzött kis hadsereg pózolt a kamerának. A nap végén a hotel felé ballagva
jólesett lehűteni magunkat egy adag fagylalttal.
A szombattal túranap köszöntött ránk. A
Kis-Cohard több mint 1300 méterével tornyosult fölénk, de nagy levegőt véve
elindultunk, hogy meghódítsuk a hegyet. Sok pihenővel és a fiúk erős segítő
kezével legyőztük az akadályokat. A látvány mindent megért: körülöttünk
magasodtak az újabb hegycsúcsok, alattunk a Gyilkos-tó terült el. A hegyről
leérve megkóstolhattuk Erdély egyik speciális ételét, a mics húsételt, majd
csónakokkal lavírozhattunk a tóból kiálló rönkök között. Noha az evezősök
nagyon ügyesek voltak, azért a mentőmellény növelte biztonságérzetünket. Végül
nem maradt más hátra, minthogy végigsétáljunk a Békás-szoroson, majd
visszamenjünk a szállásra, hogy pihenés után frissen találjon minket a holnap.
Vasárnap első utunk Farkaslakára
vezetett, ahol Tamási Áron emléke előtt tisztelegtünk, felidézve Ábel alakját,
és az író egyik híres gondolatát. Innen Orbán Balázs sírhelyéhez indultunk,
hogy megismerjük a székelyek történetének megíróját, valamint a székely kapuk
történetét. Ezt követően Korondra látogattunk, hogy megcsodálhassuk a vidék
híres fazekas termékeit. A nagy melegben hűsölni és jó levegővel feltöltekezni
a Parajdi sóbányába mentünk, ahol a bátrabbak a kalandpályát is kipróbálhatták.
Itt szívesen időztünk volna még pár órát, de folytatni kellett az utunkat, mert
időben Kolozsvárra kellett érnünk, hogy elfoglaljuk az új szállásunkat.
Kolozsvártól csak egy óra a
Tordai-hasadék, így ha már itt járunk, ezt semmiképpen sem hagyhattuk ki. A két
csoport ez időre már tényleg csapattá kovácsolódott, amit mi sem bizonyított
jobban, mint az, hogy mindenki azt tartotta szem előtt, hogy a lassabbaknak,
gyengébbeknek segítsen, hogy ezáltal mindenki számára élvezetes és sikerélményt
adó legyen a túra. Egy hűsítő jégkrém elfogyasztása után ellátogattunk
Torockóra, egy olyan kis faluba, ami teljesen megőrizte eredeti jellegét és hangulatát.
A hotelba visszaérve egy kis pihenés és a vacsora elfogyasztása után még esti
városnézésre indultunk, melynek során kisétáltunk a Szamos partjára, megnéztük
Mátyás király szülőházát és lovas szobrát.
Kirándulásunk utolsó napján
csomagjainkat összeszedve buszra szálltunk, de hazafelé indulva még megálltunk
Csucsán, hogy megnézzük azt a kis házat, ahol Ady Endre és Csinszka lakott a
Boncza kastély udvarán. A kis házban egyszerű, de szívmelengető kiállítást
rendeztek be a költő tiszteletére. Megálltunk még Nagyszalontán Arany János
szülőházánál, ahol tiszteletünket kifejezve koszorút helyeztünk el a szegedi
AJKSZP nevében.
Élményeinket vetélkedővel és
beszélgetésekkel dolgoztuk fel.
|