Úgy gondoltuk, sorjában elmeséljük, hogy mi hogyan éltük meg.

Az első napon az utazás töltötte be a főszerepet. Reggel 7 órakor indultunk el, április 30-án, a Gulyás Pál Kollégium elől. A buszozás alatt Magyarország vadregényes tájait láthattuk az ablakból, s a határ túloldalán mintha egy másik világba csöppentünk volna.

A legelső megállónk Kassa volt, ami Szlovákia második legnagyobb városa. Megtekintettük a magyarság egyik zarándokhelyét, a Steindl Imre tervei által restaurált és kriptával bővített székesegyházat, a Szent Erzsébet-dómot. Itt nyugszik II. Rákóczi Ferenc, Bercsényi Miklós, Zrínyi Ilona és a Rákóczi-szabadságharc több vezetője is, akiknek életéről sok információt szereztünk az idegenvezetőnk által. Felmentünk a templom tornyába, ahonnan gyönyörű látvány tárult elénk. Mivel Szlovákiában ekkor zajlott a jégkorong VB, ezért a szokottnál is nagyobb volt a forgatag Kassa főterén. Kaptunk egy kis szabadidőt, amit egy fagyizó felkeresésével töltöttünk el. Ezek után ellátogattunk a Rodostó házba: ez a Rákóczi-emlékhely annak a háznak az utánzata, ahol a fejedelem száműzetésben élt.

Városnéző sétánk után tovább indultunk a busszal a szepesi várhoz illetve a Szepesi Káptalannál is megálltunk egy rövid időre. Majd később a késmárki evangélikus templomban tekintettük meg Thököly Imre sírját.

A szállásunkra este 7 óra körül érkeztünk meg. Megvacsoráztunk és utána mindenki kipihenhette a nap fáradalmait. Másnap a svédasztalos reggeli után Késmárkra vezetett az utunk. Itt a Thököly várat kerestünk fel, majd Nagyőrön a Mednyánszky kastélyt tekintettük meg.

Ezt követően Lőcse város látnivalóit néztük meg, melyek közül megemlítenénk a Szent Jakab templomot, ahol röviden megismertük a híres lőcsei fehér asszony történetét. A belvárosban a városházát és a számunkra igen érdekes Szégyenketrecet láthattuk.

Sajnos az időjárás nem kedvezett nekünk, de az eső ellenére teljesítettük azt a gyalogtúrát, melynek végcélja a közeli hegytetőn álló Mária-templom volt. 

 A hétfő kárpótolt bennünket a vasárnapi eső miatt. Pribylinára utaztunk a Magas-Tátra nyugati lábához, ahol a délelőttünket a liptói falumúzeum bejárásával töltöttük. Ezután körbesétáltuk a Csorba-tavat, amely nagyságával és szépségével nyűgözött le bennünket. A táj gyönyörű volt, és a hegyek, mintha bástyaként védték volna a tavat.

Láthattuk innen a Magas-Tátra havas ormait. Fotókon örökítettük meg ezt a csodálatos látványt. Megebédeltünk, és a bevitt kalóriák ledolgozása végett a Tarpataki-vízeséshez zarándokoltunk.

Élveztük, hogy ugrálhattunk a mesés vízesés kövein, szikláin. A friss levegő felszabadítóan hatott a társaságra. Jól esett a szennyezett nagyvárosi levegőtől megviselt tüdőnket átöblíteni. 

Mondanunk sem kell, a nap végére alaposan elfáradtunk. A szállodában vacsoráztunk, este pedig a másnapi hazatérést megelőzően összepakoltunk.

Az utolsó napunkon reggel 8 órakor fájó búcsút vettünk az akkora már szívünkhöz nőtt poprádi szállásunktól. A Szlovák Paradicsomon keresztül indultunk Rozsnyó felé. Útközben jártunk a betléri kastélyban, amely az Andrássy család tulajdona volt.

Ott 44 szobát és 3 fürdőszobát tekinthettünk meg. A kastély teli volt pompás képekkel és láthattunk kitömött állatokat és egy múmiát is. Ellátogattunk Krasznahorka „büszke” várába, ahol egy akcentussal beszélő kedves hölgy vezetett minket végig a várban a konyhától a kínzókamráig. A vár megtekintése után a közelben lévő árusoktól vásárolhattunk emléktárgyakat. Sajnos, nem volt több látnivaló, innen már hazafelé indult az autóbusz. Az esti órákban érkeztünk meg a kollégium elé. A kirándulás összességében eseménydús, élvezetes és információban gazdag volt. Reméljük, hogy nem csak a saját nevünkben beszélünk, ha azt mondjuk, hogy fantasztikus élményekben lehetett részünk e négy nap alatt.

A krónika összeállítói:    

Rózsás Jenifer, Nagy Rita és Balogh Alexandra, Debrecen,

Gulyás Pál Középiskolai Kollégium – Tóth Árpád Gimnázium 9. H. osztály

Publikálta Barabás, Attila

További cikkek a szerzőtől >>> Levél küldése a szerzőnek >>>