2011. április 21.-én 7órakor indultunk. Aznapi végállomásunk Krakkó volt, a Miskolc-Kassa-Eperjes útvonalon haladtunk a Magas Tátra irányába. Az időjárás kedvezőre változott, sütött a nap, nem volt hideg. A napsütést és a természet közelségét többször is élvezhettük az út során, ugyanis az autóbuszunk többször lerobbant, így a délutáni órák helyett csak este 9-re értük el úti célunkat.

A Magas-Tátra látványa megszépítette a várakozást.

Szállásunk a krakkói Navojka Hostel volt, egy szépen felújított egyetemi kollégium, ahol szobáinkhoz saját fürdőszoba, hűtőszekrénnyel és vízforralóval teljes komfort is tartozott. Az ott megismert ételek eltértek az itthon megszokottaktól. Nem használnak annyi fűszert, mint nálunk és a desszertet ebéd vagy vacsora helyett többnyire a reggelihez adták. Az étkezések során bőséges adagot kaptunk.

A második napunk krakkói városnézéssel folytatódott. A főtér látnivalói a világörökség részei is egyben. Láthattunk nagy egyetemeket, templomokat, szobrokat (pl.: a tűzokádó sárkányt, ami a legenda szerint a szűz leányokkal táplálkozott), helyi idegenvezető kíséretében megtekintettük a Wawelt. Délután Wieliczkába, a sóbányába látogathattunk el, ami elég közel volt Krakkóhoz.

A sóbánya, ami szintén az UNESCO világörökség része, az egyik legrégebbi sóbánya a világon. Szinte minden sóból volt: a folyosók, a termek, több kápolna és a szobrok.  Hihetetlen látvány az, ahogy a só képes tartósítani például több száz éves fagerendákat…

A harmadik napunkon Auschwitzba és a tőle 3 km-re található Birkenauba látogattunk el. Elég megdöbbentő volt ez a munkatábor.

Sokféle érzés kavargott az emberben, az áldozatok iránt érzett sajnálat, főleg amikor a tömérdek megmaradt lábbeliből láthattunk egy szegedi papucsot, vagy amikor a fényképeket láttuk azokról, akiket megöltek, halálra dolgoztattak vagy azokat a nőket akiket sterilizáltak; a harag a  táborhely kitalálója iránt; és az öröm, hogy ezek a szörnyűségek nem velünk történtek meg... Az utunk ezután II. János Pál pápa szülőhelyére Wadowicébe vezetett. Itt nem időztünk hosszan, csak amíg megnéztük a Székesegyházat, mivel a néhai pápa emlékhelye éppen felújítás alatt volt. Esténként még elmentünk Krakkó főterére szabadprogramra, de ez legtöbbször a fáradtság miatt közös énekléssel fejeződött be. Jó érzés volt, amikor jöttek oda emberek, és hallottuk, hogy ők is magyarul beszélnek.

Az utolsó napunk Zakopaneban telt el. Ez a Tátra egyik nyári-téli üdülőhelye. Mivel éppen Húsvét vasárnap jártunk ott, a piac nagy részét zárva találtuk, csupán egyetlen sajt-árus kínálta a portékáját a mindig kíváncsi turistáknak. Előbb közösen megtekintettük a Fatemplomot és a mellette lévő temetőben néhány helyi híresség sírját, majd a sétáló-utcán nézelődhettünk, és ki-ki vásárolhatott az otthoniaknak karamellát, sajtot, esetleg valami helyi nevezetes italt.

Így töltötte a 10. h osztály ezt a hosszú hétvégét, benne a Húsvét vasárnapot. Társaim véleményét is ismerve, elmondhatom, hogy valamennyien jól éreztük magunkat a négy nap folyamán. Ez az út is csodálatos élményekkel gazdagított bennünket. 

Köszönjük szépen a program szervezőinek!

Elek Zsófia 10. h.

Publikálta Barabás, Attila

További cikkek a szerzőtől >>> Levél küldése a szerzőnek >>>