Miután mindenki elfoglalta ideiglenes szobáját, 20 órakor, vacsora után került sor az ismerkedési estre a TÁG-ban. Szilágyi Szabolcs igazgató úr és Bánki András tanár úr, AJTP-s programfelelősünk és nyitották meg a konferenciát. A műsor részeként a 9. H-s Horváth Csaba szavalt, majd a 13. H-s AJTP-s diákok énekeltek, osztályfőnökünk is gitározott velük. Ezután mindenki kapott „Tóth Árpád”-os ajándékcsomagot, ami egységes zöld színű, „Szülőföldem” emblémával ellátott pólót, természetes anyagokból előállított szappant és egyéb hasznos holmikat tartalmazott. A könyvtárban dr. Biczóné Porcsin Judit tanárnő vezetésével bemutatkoztunk egymásnak, elmondtunk egy-két személyes információt magunkról, illetve kedves és bohókás játékokkal ütöttük el az időt. Ezzel sikerült jó hangulatot teremteni, hogy ne idegenekként induljunk neki az elkövetkezendő napoknak.

A játékok végeztével átmentünk az iskolamúzeumba. A múzeumlátogatás után a legtöbben visszatértek a kollégiumba. Két TÁG-os AJTP-s diáktársammal hosszú beszélgetésbe mélyedtünk a pesti diákokkal és történelem szakos osztályfőnökükkel, miközben vendégeink kérésére úgy döntöttünk, hogy elkísérjük őket városnézésre. Megmutattuk a Csonkatemplomot, a Református Nagytemplomot és a debreceni utcák éjszakai képét, ami csendesebb és sokkal hangulatosabb a budapestinél. A közösen megtett kellemes séta közben, óráinkra tekintve, szomorúan láttuk, hogy sajnos tíz óra elmúlt. Ekkor már végleg a kollégium felé vettük az irányt, majd elfáradva, de élményekben gazdag napot hagyva magunk után lefeküdtünk aludni.

Pénteken reggeli után elindultunk a Debrecen környékének bemutatására szervezett terepprogramra. Meglátogattunk két úgynevezett kunhalmot, amiket a túra vezetője, dr. Budayné dr. Kálóczi Ildikó tanárnő ismertetett. Az egyik, a Debrecentől délre fekvő Basahalom, a másik a nyugati oldalon található Nagysándor-halom. Az 1849-es tábornok, az aradi tizenhármak egyike, innen figyelte a szabadságharcot leverő orosz csapatok felvonulását. A buszon Bánki András tanár úr ásványvizet és frissen sült finom pogácsát osztott, amit a TÁG konyhájában sütöttek. Az éhes fiúknak ez nagy örömet szerzett.

Következő állomásunk az Ördög-árok volt, ami már az Erdős-puszta része. Itt a 11.H-s Bíró Zsolti ismertette jelentőségét. A most rekonstruált kis rész az ókorban több méter széles árok volt, melynek nagyságára a földből kiálló karók utaltak. Megépítésekor az Alföldet több száz kilométernyi hasonló árok övezte a vándorló nomádok támadásai ellen. Ezután megnéztük a fancsikai víztárolók egyikét, ahol a szintén 11. H-s Szalai Dorina bemutatta a debreceni Erdőspusztákat és Haramura Márta a víztározót. Nagyon kellemes volt a kibújó Nap fényében „fürdőzni” a természet ölelésében. A Bánki Bemutatóház és Arborétum lett a következő állomásunk, ahol a múlt emlékei és a természet szépségei kerültek bemutatásra. Tettünk egy sétát is, ahol a vákáncsos életformáról Balogh Tamás (11. H) tartott beszámolót. Szép időnk volt, de ha elbújt a Nap, fáztunk is, például a fancsikai templomromnál. Egy órakor fáradtan és éhesen értünk ebédelni a híres Paripa Csárdába. Ez a nagyon szép étterem 2006-ban újjáépült, mivel az elődje 2005-ben leégett. Az ízletes ebéd, a szép, magyaros csuporban tálalt kalapos betyárleves, s utána a béles jól illett az egész napi programunkhoz, hangulatunkhoz. Ezután kisétáltunk a Vekeri-tóhoz, ami csodálatosan szép volt a naplemente fényében. Visszatérve kollégiumunkba kicsit pihentünk, majd a Garda étteremben vacsoráztunk. Vacsora után nagy lelkesedéssel indultunk bowlingozni a Malomparkba. Jól esett látni, hogy milyen nagy örömet szerzett a játék, miközben egymást segítve egyre jobb eredményt értünk el. Végezetül visszaindultunk kollégiumunkba. A vendégek nagyon kedvesek, a programok élvezetesek, a hangulat pedig derűs volt.

Másnap reggeli után találkoztunk a Tóth Árpád Gimnáziumban az A.125-ös előadóteremben. Eljött az idő, hogy ki-ki bemutassa szülőfaluját-városát, hogy igazából hová is kötődik a szíve egy életen át. A konferencia gondolata 10 évvel ezelőtt pattant ki dr. Budayné dr. Kálóczi Ildikó tanárnő fejéből, pontosan azért, hogy erősítse bennünk a szülőföldünkhöz való kötődést annak megismerése és bemutatása által. Ez most is nagy élményt jelentett számunkra, hiszen komoly feladat volt megismerni és ismertetni azt a helyet, ahonnan elindultunk. A levegőben érezni lehetett a feszültséget. Az előadások sorrendjét az szabta meg, hogy az ismertetett helység melyik hosszúsági körön helyezkedik el. A bemutatók közötti szünetekben a szomszéd teremben berendezett büfében láttak vendégül minket, s itt a beküldött dolgozatokat is megtekinthettük. Pirulás nélkül megállapíthatjuk, hogy a mi munkáink a legjobbak, legszebbek között voltak.

Az ebédszünetben látogatást tettünk a Tímárházban, a debreceni hagyományőrző kézműves házban, ami iskolánktól egy utcányira van. Itt található egy működő szappanfőző műhely is, ahol Kiss Mihály mester hagyományos technológia alapján természetes anyagokból előállított kecsketej-szappanokat készít. Itt láthattunk sok egyéb mellett joghurtos, körömvirágos, paradicsomos illetve natúr szappanokat, amik gátolják a pattanások kialakulását, és szebbé, természetesebbé teszik a bőrt. A mester munkájának nagy sikere van, hiszen német cégek, debreceni szállodák folyamatosan vásárolnak tőle. Egy másik helyiségben a nagy múltú debreceni tímárok (bőrcserző mesterek) hajdan volt világát ismertük meg.

Én a szülőföldemet, Nyíradonyt, a nagyszünet után mutattam be. Óriási félelem, izgatottság és bizonytalanság töltött el, amikor ki kellett állnom a többiek elé bemutatót tartani. Hiszen számomra nagy feladat közönség előtt beszélni, mivel elég visszahúzódó típus vagyok. Amikor befejeztem az előadásomat, megnyugodtam, és örültem, hogy még jobban is sikerült, mint vártam. Minden tőlem telhetőt megtettem az eredményes bemutató érdekében, ahogyan mások is. Az előadások végén Urbán Albert idegenforgalmi szakember (aki iskolánk legelső AJTP-s osztályában érettségizett) tartott beszámolót „Pénzarcú turizmus” címmel.

A konferencia végén a résztvevőket jutalomkönyvvel és emléklappal ajándékozták meg. A leginkább kiemelkedő előadókat külön is díjazták. A legjobb előadó díját egy olyan kislány kapta, aki szülőhelye történetét és jellemzőit úgy tárta elénk, mintha a szomszédasszonynak mesélne Palócföldön. A legnagyobb felfedező a diákkonferencia kapcsán talált egy olyan barlangot, ami alagútban folytatódik, rovásírás van benne, s eltervezte, hogy feltárja… A legösszetettebb előadás címet volt a zsűrinek a legnehezebb kiadni, hiszen sok szép előadást hallhattunk, végül a nagydobosi Tökfesztivált bemutató diáklány nyerte el. A résztvevők közel felének sajnos haza kellett mennie, de akik maradtak, azokra este mozi várt.

Örülök, hogy részt vehettem az idei „Szülőföldem” konferencián. Számomra sokat jelentett ez a három nap. Újabb hasznos ismeretekre, kapcsolatokra, újabb barátokra tehettem szert. Ezt igazán az érti, aki ott volt. Aki nem, azt szívesen látjuk Debrecenben és a következő „Szülőföldem szép határa…” konferencián!

2010. 11. 23.

                                                                                                     Készítette:

Bucskó Rita

Tóth Árpád Gimnázium

10.H

Publikálta Barabás, Attila

További cikkek a szerzőtől >>> Levél küldése a szerzőnek >>>