Ebben a tanévben is – a többi kollégistánál kicsit korábban – megérkeztek hozzánk a gólyák, az új kilencedikesek, hogy együtt töltsünk egy hétvégét. Szombat reggel érkeztek meg a kollégiumba szüleikkel vagy idősebb testvéreikkel. Gyorsan birtokba vették a szobákat, de a sok kíváncsi és várakozással teli arc az ismerkedési játékok során oldódott fel először.
Miután megtanultuk egymás nevét, és megtudtuk, hogy Attila szereti a villámokat, Lali állandóan mosolyog, és Barbi nem szeret a középpontban lenni, na és megtörtént a gyors búcsú is a családtagoktól, nem maradt más hátra, mint hogy kerékpárra pattanjunk, és felfedezzük a várost. Szeged igazán szép város, és most közösen fedezhettük fel sok vidéki fiatallal. Megcsodáltuk a Zsinagóga épületét, az „Öreghölgy” (víztorony) tetejéről a kilátást, bebarangoltuk a Széchenyi teret, megnéztük a nevezetes épületeket, s persze túránk közben finomat ebédeltünk, és egy fagyi is jól esett a Tisza-parton.
Este két tizedikes diák (Enikő és Zoli) tavalyi élményeikről, na és a napirend betartásának fontosságáról mesélt az újaknak. Enikő őszintén elmondta, hogy nagyon jó részt venni az Arany János programban, mert sokféle programot, lehetőséget, segítséget kínál, s ezekkel csak élni kell; más részről viszont nehéz, mert sokat kell távol lenni a családtól, még hétvégenként is… Hiába szaladt előre az idő, az új kis csoport a takarodóról még hallani sem akart, ezért engedve a kérésüknek, még fölfedezhették a rekreációs klub kikapcsolódást nyújtó játékait.
Vasárnap a kis gólyák máris szembesültek azzal, hogy a program nemcsak móka és kacagás, hanem bizony kötelesség is. Így hát az első mérések elvégzésével kezdtük a napot. De hogy a munkát gyorsan kipihenjük, felüdülni a Szegedi Vadasparkba mentünk pingvinek, zsiráfok, szurikáták közé. A jól megérdemelt ebéd után az első hivatalos csoportfoglalkozással lezártuk a gólyatábort. Az új csoport tagjai jól érzeték magukat, és még a látnivalókra is emlékeztek, úgyhogy megérdemelték az első „csúcscsokit”. Most hát elindulhatunk a csapattá válás útján.
|