Régiónk az európai térben

A Nyugat-dunántúli régió földrajzi elhelyezkedése Európában rendkívül kedvezőnek mondható. A közép-európai térségben új fejlődési zónák, innovációs erőcentrumok kialakulása figyelhető meg, melyek közvetlenül kapcsolódnak az európai magtérséghez. t nagyobb erővonal rajzolódik ki. Az egyik, a dél-bajor innovációs tengelyre felfűződő, Prága környékén és Bécs-Pozsony-Győr környékén formálódik, melyek egyesülve innovációs tengelyként folytatódnak egészen Budapestig. Míg a másik a mediterrán “sunbelt övezethez" kapcsolódó fejlődési irány, mely Velence-Trieszt-Ljubljana vonaltól halad Budapest felé. A Nyugat-dunántúli régió e két közép-európai fejlődési zóna metszéspontjában helyezkedik el úgy, hogy mindkettő közvetlenül érinti, aminek köszönhetően az európai fejlődési zónák és trendek kedvezően képesek befolyásolni a régió fejlődését hosszú távon.

A kapcsolódást segíti, hogy az 1997 júniusában meghatározott “Helsinki folyosók" közül - melyek fejlesztésére az EU különös hangsúlyt fektet - három is érinti a régiót. Ebből következően a régió Nyugat-Európa és Délkelet-Európa között komoly tranzitszerepet tölthet be, sőt megkerülhetetlenné válhat. Ha megvizsgáljuk a nyugat-európai régiók fejlődési pályáit, akkor azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az ezredfordulón az európai gazdasági erő súlypontja az észak-francia - Benelux - nyugat-német - angol négyszögből - Magyarország számára is kedvező módon - keletebbre, az északkelet-francia, a dél-német, észak-olasz, osztrák, svájci tartományok irányába tolódik el. Az Alpok környéki régiók fejlődésében az új növekedési tényezők játsszák a fő szerepet. Magyarország és különösen Nyugat-Dunántúl pozícióit tovább erősítené, ha a régió által szorgalmazott észak-déli gazdasági és közlekedési tengelyt egy új, a Baltikumot az Adriával összekötő európai folyosóként sikerülne elfogadtatni az EU 2002-ben esedékes összközlekedési konferenciáján.

A Nyugat-dunántúli régió az egyetlen régió Magyarországon, amely határos az ország szomszédai közül ma még csak egyetlen Európai Uniós tagországgal, Ausztriával, ezen belül is annak legkeletibb tartományával, Burgenlanddal. Európa szerte egyedülálló, hogy egy régió négy országgal határos. A Nyugat-Dunántúl a négy országhatár miatt jelentős nemzetközi átmenő forgalommal rendelkezik. Az itt található határátkelőkön keresztül bonyolódik hazánk határforgalmának több mint fele. A régió többi szomszédos országai (Szlovákia, Szlovénia, Horvátország) Magyarországhoz hasonlóan az Európai Unió tagja kíván lenni, de a közeljövőben erre legnagyobb esélye leginkább csak Szlovéniának van. (Ez az az ország, ahol a GDP már elérte az EU átlag 75 százalékát.) Ha Magyarország előbb lesz az Európai Unió teljes jogú tagja szomszédainál, ez a Nyugat-dunántúli régió helyzetét is jelentősen befolyásolhatja.

Az egy főre jutó GDP a Nyugat-dunántúli régióban mindössze egyötöde az unió átlagának, és ha vásárlóerő-paritáson számítjuk, akkor is éppen, hogy csak eléri a felét. Becslések szerint az ország GDP-je még 2015-ben is alig éri el majd az uniós átlag 75 százalékát. A régió gazdaságának kedvező képét mutatja azonban, hogy a munkanélküliség az országos átlagnál sokkal alacsonyabb, és több mint négy százalékponttal alacsonyabb az uniós átlag munkanélküliségi rátánál.

A Nyugat-dunántúli régió gazdasági fejlődését mind európai, mind magyar vonatkozásban úgy jellemezhetjük, hogy annak ellenére, hogy már egyértelműen megjelentek a modern gazdaságra utaló jelek, még szép számmal megtalálhatók a megkésett fejlettségre utaló tényezők is. Az elmúlt évtizedben érkezett külföldi tőkének köszönhetően - mely elsősorban a feldolgozóipar területén indított jelentősebb beruházásokat - a régióban a foglalkoztatottak közel 40%-a az iparban dolgozik. Ezzel szemben az unióban az ipari foglalkoztatottak aránya 30% alatti. A mezőgazdasági foglalkoztatottak száma közel azonos értéket mutat az unióéval, azonban a tercier szektor még jelentősen elmaradott e tekintetben. Az európai folyamatokat előrevetítve mindenképpen számolni kell a szolgáltatások dinamikus bővülésével, a további tercierizációval. A részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya - az országos adatokhoz hasonlóan - alig harmada az uniós átlagnak. Pedig a részmunkaidős pozíciók megjelenése a ma még gazdaságilag inaktív rétegek munkába állását is elősegíthetné.

Az infrastruktúra annak ellenére, hogy az országos helyzethez képest viszonylag fejlettnek mondható, bizonyos területeken mégis igen jelentős a lemaradás az uniós értékekhez képest. Igaz ez például a közút- és vasúthálózatra. A vasúti pályákat európai szintre kell fejleszteni. Az európai szabvány ma ugyanis előírja a 160 kilométer/óra sebességű vasúti pályát, ilyen szakaszok ma csak a Hegyeshalom-Budapest vonalon találhatók. A régió gazdasági és társadalmi adottságaitól a közúthálózat meglehetősen elmaradt, azonos területegységre vetítve országunk közútjainak hossza csupán 35 %-a az uniós átlagnak. Valamivel kedvezőbb képet kapunk az úthálózatról (figyelembe véve itt az állami úthálózat mellett az önkormányzati utakat is), ha annak kiépítettségét vizsgáljuk. Nyugat-Európában ez az adat már 90-100% között van, hazánkban az útkiépítettség kb. 49 százalékos.

A kilencvenes évek elejétől az addig elmaradott távbeszélő hálózat gyorsan fejlődött, de még mindig elmarad az uniós helyzettől. A Nyugat-dunántúli régióban az 1000 főre jutó távbeszélő fővonalak száma megfelel az országos átlagnak (sőt, ha Budapestet nem vesszük figyelembe, jóval meghaladja azt), de az uniós átlagnak csak 61 százaléka.

Míg 1997 végére már a Nyugat-Dunántúl valamennyi települése rendelkezett közüzemi vízvezetékkel (az ellátás országosan is csaknem teljes körű volt), addig a régió szennyvízcsatornával való ellátottsága még sok kívánnivalót hagy maga után. A közműolló kinyílása pedig súlyos gondokat okozhat. Az Európai Unió szakértői is leginkább a környezeti állapot javítását szorgalmazzák. A hálózat növekedése ellenére ugyanis - az országos átlaghoz hasonlóan - még mindig csak a települések nem egészen egy ötödében volt közcsatorna, míg az unióban a települések háromnegyede rendelkezik csatornával.

A régió mezőgazdasági adottságai uniós viszonylatban is igen kedvezőek. Az erdőterület és a természetvédelmi területek nagysága is megegyezik az uniós átlaggal, viszont az egy főre jutó szántóterület nagysága kétszerese az uniós adatoknak.

Az iskolázottság és szakképzettség a társadalmi-gazdasági fejlettségi szint egyik igen fontos ismérve. Napjainkban a gyorsan változó gazdasági környezet egyre szélesebb és naprakészebb ismereteket kíván a munkavállalóktól. Az iskolázottság szintje a nyugat-dunántúli régióban kedvező ugyan, de az uniós elvárásoknak és kihívásoknak még nem felel meg. A felsőfokú végzettségűek aránya a 25 évesnél idősebb népesség körében még mindig csak 10 százalék - az országos átlagtól is elmarad -, habár az utóbbi években egyre bővülő hallgatói létszám következtében hosszabb távon várható az arány javulása. (A 100.000 lakosra jutó egyetemi, főiskolai hallgatók létszáma elmarad az országos adatoktól.)

A kutatás-fejlesztés a régióban az országos és az uniós viszonyokhoz hasonlítva is kedvezőtlen helyzetben van. A K+F ráfordítás ellentétben az országos adatokkal alig növekedett, a régióban foglalkoztatott kutatók, fejlesztők aránya a népességből fele annyi, mint országosan, vagy az Európai Unióban. A K+F ráfordítás a regionális GDP-nek csak 0,26 százaléka, míg az Európai Unióban ez az érték általában 2 százalék körül mozog.

Akárcsak az ország egészére, a Nyugat-dunántúli régióra is igaz, hogy - bár az utóbbi években nagy volt az előrelépés - az információs társadalom kiépüléséig még hosszú utat kell megtenni. A 10.000 főre jutó Internet hozzáférések száma alig fele az uniós átlagnak (az Internetet használók döntő többsége munkahelyén vagy az iskolában fér csak hozzá a világhálóhoz), az 1000 főre jutó személyi számítógépek száma pedig csak a harmada.

Összegezve: a régió ugyan az ország egyik legfejlettebb gazdasággal rendelkező területi egysége, azonban az Európai Unió országaihoz képest sok tekintetben még nagy a lemaradása. Az elmúlt tíz évben csökkent a fejlettségbeli különbség, de még mindig jelentős a szakadék. Ezért a Nyugat-Dunántúl - a többi magyar régióhoz hasonlóan - a csatlakozást követően az egyes célterületbe fog tartozni.